Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

vészelték át a frontot. A Muravidéken voltak itt-ott magyar káplánok is, sőt volt magyar plébános is Alsólendván és Belatincon, aki tudott jól vendül, megjátszotta a partizán-barátot, reverendában és partizánsapkában járt nagy fakereszttel a mellén. Semmit se használt neki, mert a partizánok 12 kilogrammos csomaggal áttették Magyarszombatinál a határon.

Mindenütt partizánok vették át az uralmat, pedig az egész vidék csak úgy nyüzsgött az oroszoktól. A partizánok azzal szórakoztak, hogy a szőlőkarókra rossz fazekakat akasztottak, és azokra lőttek célba.

Én vártam, mi lesz velem. Nem sokáig, mert egyik reggel értem jöttek a partizánok, hogy menjek velük kihallgatásra Muraszombatba. Nagyon udvariasan szóltak hozzám, velem csak magyarul beszéltek. Voltak köztük ismerős híveim is a plébániámról: jó szándékú egyetemisták. Ez megnyugtatott. Elvittek az Óznára, az akkori jugoszláv politikai rendőrségre. Ott belgrádiak voltak, nagyon magabiztosak és nyersek. „A magyar püspökök a szlovén népet - úgy látszik - négereknek nézték, akikhez misszionáriusokat kellett küldeni." Ezt és hasonlókat mondva azzal fenyegetett egyikük, hogy Belgrádba visznek, és ott felelek a szlovén népen elkövetett atrocitásokért. Majd egy másik szobába vonultak, engem magamra hagytak; valószínű, hogy az ügyemet tárgyalták meg a muravidéki partizánokkal.

Egy óra múlva visszajöttek, de velük volt a muraszombati új városparancsnok, Mlinarics, akit én látásból ismertem. A tónus most már egészen más lett. Halk és udvarias. Közölték velem, hogy általános rendelkezés van, mely szerint a magyar adminisztratív személyeknek 48 órán belül el kell hagyniuk Jugoszlávia területét. Akkor is, ha csak a kötelességüket teljesítették.

Mlinarics kísért ki, és sajnálkozott a kiutasítás miatt.

36