Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
Tartalomjegyzék
„A pravoszláv karácsony közeledett, brigádunk farönköket „stráfolt” ki a Tajgából (szibériai őserdő). Két-két ember egy zömök, bozontos kis mandzsúriai lovat kapott, meg egy kétkerekű saroglyát, amire a farönk elejét rá kellett emelni és rögzíteni. Aztán ‘Gyí!’ - húztuk és toltuk a fát az erdőből hármasban, hasig érő hóban, látástól vakulásig. (...) Ezen a szentestén a tábor rádiója nagyon halk zenét közvetített. Nem akartam hinni a fülemnek! Mozart híres, szép motettája volt: az „Ave verum corpus, natum ex Maria Virgine!” (Üdvözlégy igaz Test, ki Szűz Máriától születtél!) Nem lehetett véletlen, valaki szándékosan közvetítette ezen a szentestén. Megrendülve hallgattuk, mint valami üzenetet egy más világból! Ekkor éreztük először, hogy mi is hazakerülünk.” Harangozó Ferenc „Katolikus paptanár volt, aki társaiban is tartotta a hitet. Átadása, megjelenése tiszteletet parancsolt.” K. F. (volt rabtársa) „Élete nagy iskolájának érezte a bődön és a szibériai munkatáborok éveit. Éhség, mínusz 50 fok alatti telek, embedelen bánásmód, tífusz, mely majdnem végzett vele. Valóban csak Isten kegyelme tartotta meg a világnak. Nyilván, med Istennek még tervei voltak vele.” Balogh Ádám
