Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
Harangozó Ferenc életútja
1948 és 1956 között a rabság éveinek állomáshelyei: Neunkirchen (Ausztria), orosz börtön (1949. májusig) Lemberg, elosztótábor (1949. május - július) Szibéria, Tajset - elosztótábor, fogolykórház (1949. augusztus - december) 7. sz. láger (1949. december - 1950. június) Tajga, 32. sz. tábor (1950. június - október) 22. sz. tábor (1950. október - 1952) 38-as, vasúti talpfákat termelő láger (1952 - 1953) 7. sz. tábor (1953 - 1955. március) Resoti, bűnözőtábor (1955. március - szeptember) Chrom-Pich, tábor az Uraiban (1955. szeptember - november 19.) Nyíregyháza, Jászberény (1955. november - 1956. július) Budapest, Gyűjtőfogház (1956. július - november 2.) 1956. november 2-án a forradalmárok kiszabadították a Gyűjtőfogházból. 1956. november 5-én nyugatra távozott. 1960-ig Svájcban élt. Oltenben lelkész, Schwiz-ben a katolikus gimnázium tanára volt. 1960-1973 között a németországi Burg Kastl bei Ambergben működő magyar nyelvű gimnázium igazgatója. 1973-ban nyugdíjba vonult. Ismét munkatársa lett Mindszenty József bíborosnak. Elkísérte őt Dél-Afrikába (1973) és Dél-Amerikába (1975). A '70-es évek közepén Szentmargitbányán (Sankt Margarethen im Burgenland, Ausztria) épített egy kis házat, közel a magyar határhoz. 175
