Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

Elkopik a föld is: merre hadak járnak, Fekete rózsája nyílik a halálnak.

(Népdal)

A HÁBORÚS ÉVEKBEN - A MURAKÖZBEN

1942 őszén kerültem a Muravidékre Grősz József püspök úr megbízásából.

Ő arra kért, vegyem át Krancz esperes csendlaki1 2 örökét, mert jelenleg nincs rá alkalmasabb embere: „Elsősorban, mert fiatal vagy - mondta püspököm -, másodsorban mert nyelveket bírsz, a szlovén nyelvet is hamar megtanulod a horvát alapján, az a vidék ugyanis szlovén." (Szülőfalum, Szentpéterfa is nemzetiségi vidék a Pinka völgyében. Apai ágon magyar származásúak vagyunk, édesanyám, Jurasics Mária részben horvát.) Nem mondtam mindjárt sem igent, sem nemet, hazamentem és gondolkodtam. Sajnáltam otthagyni a szombathelyi Faludi Gimnáziumot, a két év alatt, melyet ott töltöttem, megszerettem a diákokat. Sok tervünk volt a cserkészalakulatban is, ahol cserkésztiszt voltam.

Kértem barátomat, Galambos Miklós3 püspöki titkárt, segítsen ő is. Győzze meg a püspök urat arról, hogy én talán nem leszek alkalmas erre a feladatra, vannak nálam idősebbek, tapasztaltabbak. De Galambos ugyanazon a véleményen volt, mint a püspök:

1 Grősz József (1887-1961): római katolikus főpap, a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója 1936-tól, megyéspüspöke 1939-től. Kalocsai érsek 1943-tól. Koncepciós per során államellenes összeesküvésben való részvétel vádjával bebörtönözték (1951-55). 1955-től a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke.

2 Ma Tisina (Szlovénia)

3 Dr. Galambos Miklós (1906-1970): 1929-ben szentelték pappá. 1944-től zalaegerszegi plébános, 1936-tól püspöki titkár.

14