Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

Menekülés nyugatra- Hová ment, Főtisztelendő Úr, kiszabadulása után?- November 2-án egy bizottság szabadulási igazolványt adott, kevéske pénzt, és autóbuszokkal indultunk különböző irányba. Balogh Adám és én Budára tartottunk, Ádám öccséhez, aki mérnök volt.

Egy téren leszálltunk az autóbuszról. Sok ember, ávósok rendőrnek öltözve, nemzeti kokárdával. Az egyik rendőr megkérdezte tőlem:- Bajtárs, honnan van az a szép sapkád?- Az oroszok adták.- Az oroszok?! Nem cserélünk?- Nem bánom, odaadom neked.

Cseréltünk, de én az övét messzire elhajítottam.

Akkor este ültem először terített asztalnál, és ettem késsel és villával - 9 év után.

Még 2-án megtudtam, hogy kiszabadult a prímás84. Üzentem neki, ő magához hívatott. 3-án reggel gyóntam és oltárnál miséztem - hosszú évek után először. A hercegprímás urat a rendszer által kirendelt emberek vették körül és a titkára. Ezt a posztot kikövetelte: „Ha velem úgy akarnak bánni, mint főpappal, illetve Magyarország érsekével, akkor kérek egy titkárt is."

Mindszenty József nekem azt mondta, hogy minél hamarabb menjek nyugatra és agitáljak, agitáljak, mert minket a jó Istenen kívül nem hallgat meg senki sem, így veszve van az ügyünk.

1,4 Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek

145