Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1948 -1956
Sétálnunk kellett. Azt akarták, hogy libasorban, hátratett kezekkel menjünk. Hát nem mentünk libasorban. Az elején viszszavezényeltek bennünket a cellákba.- Mi annyi levegőt szívtunk Szibériában, hogy kibírjuk! A rabokat mégis sétáltatni kell, ezért nem erőltették többet a libasort. Az ávósokat leállították a sétálók mellé is, hátha lesz valami... Valamelyik csoportnál azt mondták:- Micsoda dolog ez? Köztünk semmi keresnivalója sincs fegyvereseknek! Azután fegyvertelenül jöttek az őrök, egy elől, egy hátul kísért bennünket. Azok sem mondták, hogy „kezeket hátra!", megyünk, ahogy megyünk.- Meddig voltak rabok Jászberényben?- Karácsony körül lehetett, amikor egy bizottság látogatott a börtönbe. Minden vármegyéből voltak foglyok, ezért minden megyéből érkeztek küldöttek, így Szombathelyről is. Érdeklődtek, hogy érezzük magunkat, legyünk türelmesek, mindenki hazakerül.- Mi nem maguktól várjuk, hogy hazakerüljünk, minket majd haza kell bocsátani! Nekem az egyik szombathelyi azt mondta:- Nana! Maga is örülhet annak, hogy orosz kézre került, mert egyébként...- Tudom, lógtam volna. De látja, hogy orosz kézre kerültem, és maguk nem tehetnek velem azt, amit akarnak, mert a világ szeme rajtunk van.- A Hruscsov-beszédre utalt Főtisztelendő Úr? Hallották a beszédet? 140
