Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

Neunkirchenben raboskodott Böröcz Sándor64 evangélikus lelkész is. A fogolytársakra és a körülményekre így emlékezik:

„Az én cellámban 30 körül változott a létszám. Nagy szoba, idegen emberek, katonaruhás oroszok, osztrákok, németek, magyarok, egy félvér indián. Velünk ült Bécs volt rendőrkapitánya, idős, sovány, apró emberke. Tőle tudtuk meg, hogy Ausztria legmodernebb női /egyházában vagyunk. Tehát kúrálhattuk hűlésünket a meleg csöveken. Ott találkoztam dr. Harangozó Ferenc katolikus szerzetes-tanárral. Ő volt a szombathelyi Faludi Gimnázium helyettes igazgatója. Mészáros Tiborral, aki a veszprémi katolikus püspök titkára volt, szintén lelkész. Balogh Adám tartalékos hadnagy, római-katolikus tanító, akinek édesapja a szombathelyi polgári iskola igazgatója volt. (...)

Ennek a nagy szobának is parkettás volt az alja. Aludtunk a padlón a poloskák társaságában. (...)

Gyakorlatban ott valósult meg először - azt hiszem - a keresztyén közösség római katolikusok és protestánsok között.

Két pokrócom még mindig megvolt. Egyik pokrócon feküdtünk, másikkal és Tibor reverendájával takaróztunk. Én voltam középen, jóízűen nevettek, amikor azt mondtam: » ugye, milyen szép lett volna, ha legalább I. Lipót idejében is ezt tudták volna hitelődeink csinálni? « És a három pap békésen pihent egymás mellett, mint három testvér. Almunkat csak a rajtunk mászkáló poloskák zavarták."65

64 Böröcz Sándor evangélikus lelkész 1943-tól letartóztatásáig, 1948-ig Körmenden szolgált. Koncepciós perben 25 évre ítélték. Hat és fél évet töltött Szibériában, a vorkutai szénbányában dolgozott.

“Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1993. 73-74. o.

121