Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

A „bűn" és a büntetés

Korábbi megbeszélésünk szerint Kismartonban, a valaha Sopron megyei városkában, a magyar ferencesek kolostorában találkoztunk 1986. október 21-én. Harangozó Ferenc késő estébe nyúló visszaemlékezéseiből terjedelme miatt itt csak egyes részeket közölhetünk. Megpróbáltatásainak további részleteiről ő maga számol be ennek a könyvnek lapjain.- Megkérhetem Főtisztelendő Urat, hogy lenne szíves visszaemlékezni letartóztatásának arra az időszakára, amelyet az ausztriai Badenben töltött?- Orosz kezekbe kerültem osztrák földön. Ott rendezték meg a tárgyalást.- Mivel vádolták Főtisztelendő Urat a tárgyaláson?- Itt az volt a bűnöm, hogy 500-700 németet, tehát fasisztát nyugatra segítettem. Voltak közöttük persze SS-katonák is, meg magyarok is.- Beismerte később, hogy nem csak Sulyok Dezsőt segítette át a határon, hanem másokat is ?- Amikor mondtam, hogy Sulyokot, az volt a válasz: „Na persze, Sulyokot!" Azt is elmondtam, hogy Sulyok képviselőt nagy ellenkezésére menekítettem át és tényleg csak a végén, mert nem segített rajta senki.

Én sok szegény embert átvittem a határon: katonatiszteket, akiket üldöztek és a fogság elöl menekülőket, sok népi német gyermeket és asszonyt, akiket a jugoszláv haláltáborokból jólelkű horvát őrök engedtek ki azzal: „Menjetek, arra van Magyarország, majd ott segítenek rajtatok!"

113