Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

Bevezetés (Hetényi Varga Károly)

a szégyenletes megaláztatások hatására sem volt hajlandó elárulni azok nevét, akik társai voltak az ember mentésben. Hogy aztán rajta kívül mások is a vádlottak padjára kerültek, nem az ő gyengeségén múlott.

Elhurcolása és elítéltetése után nyilván évekig hiányzott Szombathelyen egy hőslelkű pap az oltárnál, a szószékről, a gyóntatószékből és a katedráról a teológiai főiskolán. De Harangozó Ferencen kívül minden bizonnyal sokan úgy érezték, hogy emberek százainak életét menteni, saját életünket, mindennapi kényelmünket kockára tenni - ehhez legalább olyan önfeláldozó lelkűiét szükséges, mint a papi szolgálatot híven teljesíteni. A szombathelyi kispapoknak és híveknek akkor is érezniük kellett Harangozó Ferenc emberi nagyságát, erkölcsi kiválóságát, ha már nem is volt köztük. Egy ilyen gazdag erkölcsi forrásból, a szemünk előtt lejátszódott példás áldozatvállalásból mindenné] többet lehet töltekeznünk.

Ezeknek a példáknak megtartó, éltető erejük van. Amíg lesznek Egyházunkban Harangozó Ferencek, amíg lesznek, akik az ő példáját értéknek tartják, és azt - ha kicsiben is - követni akarják, élni, virágozni fog az Egyház. De ha eljön a nap, amikor a Harangozó Ferenceket elfelejtjük, áldozatvállalásukat korszerűtlennek, értelmetlennek tartjuk, Egyházunk alapjait ássuk alá, mert eláruljuk Jézust és evangéliumát.

A kényelemszerető kispolgári keresztény szívesebben látta volna, ha Jézusunk annak idején a papi főtanácstól bérbe vesz, mondjuk egy városszéli kis zsinagógát - ha ilyet történetesen felajánlottak volna neki -, ahol nyugodtan hirdetheti tanait, minthogy a főpapokat magára haragítva a Golgotán keresztre feszíttesse magát. Minek ingerelni szüntelenül a hatalmat?

10