Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
január 27. A jó Isten kegyelméből a lelkigyakorlat mindjobban és jobban közeledik. Kérem a jó Istent, hogy ezen a lelkigyakorlaton segítsen engem. Most kaptam meg a tonzurát109 és a két kisebb rendet110. A jó Isten kegyelméből megértem ezt is. Óh Istenem, nem tudok hálát adni Neked, Uram, ki vezettél engemet: Neked köszönhetek mindent. Neked köszönöm az életet, egészséget, s mindent. Mindent, ami ezen a világon van és amit ezen a világon kaptam. A papjelöltnek el kell hagyni a világot és oda kell adni magát egészen, teljesen a keresztre feszített édes üdvözítőnek. Az Úr az én osztályrészem, s az Úr az én mindenem. Óh, Uram, add, hogy ezt mondhassam el majd az utolsó órán is, amikor földi pályafutásom véget ér, és megtérek hozzád üdvözítőmhöz és mindenemhez. január 28. Ma hetvenedvasárnap111 a mennyei Atya irgalmasságáról szólt. Az Isten irgalma határtalan. Isten irgalma nem ismer határt. Szentelésre készülünk. Az utolsó napokban gyakran végigtekintünk életünkön. Az Úr Isten mennyi jóval halmozott el. Végigvezetett minden nehézségen, minden bajon. Egyedül neki köszönhetem, hogy most itt vagyok. Neki köszönhetem, hogy nincs semmi bajom. Te vezettél, édes Istenem, Te vagy az én mindenem. Te voltál velem már kiskoromban és Te vezettél akkor. Prédikáltam és miséztem. Azután a gimnáziumban a nehézségek legyőzésénél megint Te voltál. Te vezettél át a tévúton, s mutattad meg a helyes, igaz, egyenes utat. S ide vezettél 109 Hajkorona. 110 Osztiarius (ajtónálló), exorcista (ördögűző). 111 A zsinat előtti liturgiában a nagyböjt előtti vasárnap. » 91 «
