Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
Dallos Imre 1944. szeptember 16. - 1945. május 14. között írt Naplója elé Dallos Imre 1943-ban kezdte meg tanulmányait a Szombathelyi Szemináriumban, és közvetlen tanúja volt a II. világháború Szombathelyen és környékén zajló eseményeinek. A napló írásakor 20 éves fiatalember, másodéves kispap, 1944. szeptember 16-án ezt jegyezte fel az első oldalon: „A szeminárium újra megnyitotta kapuit. A nyári szünidő elmúlt. Már vágyakoztam vissza ide e szent falak közé. A háborúnak hatodik évébe léptünk. Istenem, mindenütt harc és harc. Az ellenség már határainkon belül van. Egyedüli reményünk csak Te vagy, Uram. Súlyos időket élünk...” Jómagam e világégés utolsó évében születtem - menekülés során - egy erdészházban, Dallos Imre szülőfalujához közel, ahol anyai nagyszüleim éltek. Földiek voltunk! Néhány év múlva, 1950-től Dallos Imre Szentgotthárdon, ahol iskoláimat ekkor kezdtem, hitoktatóm lett. Iskolás emlékeimből is újra érzem különleges affinitását a gyerekekhez. Mai napig őrzöm Első Szentáldozási Emléklapomat, Dallos Imre hitoktató aláírásával. Életem e meghatározó éveiben - Szüleim mellett - Tőle kaptam keresztény nevelésem alapjait, hitvallásom biztos ismereteit és lettem ministránsa. Akkor nem, csak később tudatosult bennem, hogy olyan Istent tagadó történelmi időszakban mondott igent Isten hívására és vállalta a szolgálatot az Egyház javára, tanúskodott Krisztus mellett, amikor a világi-politikai hatalom éppen el akarta tiporni a vallást, annak hirdetőit pedig minden módon üldözte. így kellett a „népszerű” hitoktatónak elhagyni ifjúsági sikereinek színterét és következtek újabb és újabb plébániák, ahol Jézusi módra minden állomáshelyén gondos pásztor volt. Keresztény örömről tett tanúságot a megpróbáltatásokban és bizonyította, hogy az örömhír » 4 «
