Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

dolgozó papokat segítse meg e súlyos időkben. Legyen egy pásztor, s legyen egy nyáj. A háború pusztításai közepette az orosz Budapest déli részén van már. Budapesten a Margit hidat felrobbantották. Szörnyű hírek az orosz megszállásról.

november 5.

Szent Imre napja van. Védőszentemnek ünnepét ünnepelem ma. Igen, a tiszta, a liliomos szűz szent Imrét, aki lemondott a világról és a mennyei szépség után vágyakozott. A magyar ifjúság példaképe. A Mennyei Atya, miután egy uralkodót adott az országnak, ki a szentek sorába emelkedett, úgy a magyar iíjak számára egy hőst, egy példaképet állított szűz szent Imre herceg személyében. Itt áll előttem képe, daliás alakja, kezében a hófehér liliomot tartja és szemei a magasba néznek. Arca megdicsőült. Szent Imre a magyar iíjak éke, szűz, tiszta élet legszebb példaképe. Nekem azonkívül még védőszentem, pártfogóm. Ma különösen kérem, hogy szent Imre őrizze meg tisztaságomat. Legyen továbbra is vezetőm, és segítsen az élet súlyos küzdelmeiben, előre a jobb, a szebb haza felé. Ma olyan lelki boldogságot éreztem, minden olyan jó volt. Legnagyobb örömömet a Spirituális úr hozta, amikor megmondta, hogy a szentmisét értem ajánlotta fel. A fiúk is mind-mind nagyon helyesen köszöntöttek engemet, aki ezt nem is érdemeltem meg.

november 6.

Tegnap kegyelmes Püspök Atyánk a székesegyházban zsúfolásig megtelt hívősereg előtt beszélt, és a három csodáról beszélt, melyek az Oltáriszentséget előkészítették. A kánai menyegző, a csodálatos kenyérszaporítás és az Úr Jézus közeledése a hajón ülő tanítványokhoz. Gyönyörűen fejtegette a csodákat. Lelkem szinte elolvadt. A hatalmas hívősereg hálás szívvel

» 46 «