Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

föld és dübörög minden. Állandó lökéseket éreztünk. Istenem, mily közel is éreztem magamat Tehozzád. A robaj csak tart. Mindenki hangosan imádkozik, hogy ne halljunk semmit sem. Az imádságban megállunk és általános feloldozást kapunk. A halál kapujában vagyunk. % óráig csak a dübörgést halljuk, semmi mást. A villany is állandóan pislákol. 12-kor véget ért a riadó.

október 21.

A tegnapi esti bombázás után átéltük a legnagyobb borulást. 10 órakor szólnak a szirénák. Lerohanunk a pincébe. Itt aztán tekintélyes más vendégeink is érkeztek. Itt beszélgetünk, egyszer csak erős dörrenések. A föld megmozdul, tompa és erős dörrenések és földmozgások egymás után. A rózsafüzérbe kezdünk. Minél nagyobbak a reccsenések és közelednek hozzánk, annál erősebben hallatszik: „imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján, ámen." Mindenki az utóbbira gondolt. Atyáin, ha akarod elveheted az életemet. Az életösztön nagyon

tóber 1 -jen az új kaposvári rendház házfőnöke lett. hozzáfogott egy nagy lclkipásztori és szociális megújítás ..kísérlete” előkészítéséhez Somogybán. 1949. február 7-én letartóztatták. Két ÁVII-s hozta Pestre, de karamboloztak. Kerkai eszméletlenül került a pesti Rabkórházba, április 8-án átvitték a Markó utcai börtönbe. Zárt tárgyaláson 2 év fegyházra ítélték. Az ítéletet a fellebbviteli bíróság 1950 elején jóváhagyta. 1951-ben antiszemitizmus vádjával további 4 évre ítélték egy 1944-ben írt cikke miatt. 1949. október 15. - 1950. április 15. között a Kozma utcai gyüjtőfogházban. majd Vácott raboskodott. 1954-ben egy motozás alkalmával az AVH-sok megtalálták nála az Eucharisztiát. s a szeme láttára meggyalázták. Ekkor idegileg összeomlott, szívinfarktussal kórházba került, bal szemére megvakult. 1956. októberében szabadult, az országot nem hagyta el. 1957. áprilisában fölszólították, hogy jelentkezzék hátralévő büntetése letöltésére. 1959. szeptemberében szabadult véglegesen. Papként nem szolgálhatott. a MAHART dunaharaszti üzemében segédmunkásként kereste kenyerét. 1962 tavaszán a püspökszentlászlói szociális otthonban segéd-lelkész, szobája egy istállóból leválasztott kis helyiség volt. 1964 őszén az Egyházi Szeretetszolgálat Pannonhalmára költöztette. 1965. márciusában a jezsuiták ellen indított perrel kapcsolatban az Állami Egyházügyi Hivatalba idézték, kihallgatása során szívinfarktust kapott.

» 36 «