Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
a napi áldozáson kívül. A szabad akaratról lemondott, csak a jó Isten vezesse őt és bűnt ne követhessen el. Átment a szenvedés főpróbáján. A kicsi, szende, szent kis apáca milyen magasra tudott emelkedni! Bár én is tudnám kitartásban, szeretetben az Urat követni, aki itt van - oly nagy öröm és vigasz - a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Kis Szent Teréz rózsás szentje légy velem és segíts engem! október 4. Assisi Szent Ferenc ünnepén ismét egy szép, csodás ünnephez jutottunk el. A szegénység szentjét ünnepeljük. Gazdag kereskedő gyermeke. Világi élete után 25 éves korában szíven kapja az Isten szent kegyelme. Erre elhagy mindent és eltávozik. Csak alamizsnából él. Igen, csúfolják, leköpdösik, de ő mindezzel nem törődik, hanem megy a saját maga útján, a keresztre feszített Krisztus nyomdokain. Bár tudnék én is így élni. Bár ne volna meg bennem az az aggályos, mások tekintete után futkosás. Bárcsak ne is tudnék olyan hamar megváltozni, hanem tudnék állandóan egy és ugyanaz lenni. Istenem, ezt a kegyelmet add nekem! október 5. Ismét elment egy hét. Ismét egy hét határkövéhez érkeztem. Erénygyakorlatom az esteli lelkiismeret-vizsgálás volt. Hála Isten, ezen a héten itt hibák nem történtek, mert most határozottan követtem a szabályos lelki kérdéseket. Ezen a héten hol volt a hiba? Néha elmélkedésem alatt lassanként más járt az eszemben, mint ami kellett volna, s mikor rádöbbentem erre, már az idő is elment. Azonkívül másról rosszat gondoltam. A szentol» 24 «
