Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
ba. A lábát feltörte az út. Nagyon rokonszenves ember volt. Az ölbői plébános úr228 itt volt. Szegénynek mindenét elvitték. április 12. Az iskolában tanítok. A főtisztelendő úr elment, közben az iskolában elbúcsúztunk egymástól. Délben az oroszainkért értük jöttek. Ok is mennek tovább. A piros orosz hozott még 3 embert, s délután vacsorát kellett adnunk nekik. Krumplit és tejet kaptak. Nagyon meg voltak elégedve. Végén a címüket leírta, mindenkivel kezet fogtak, felültek a biciklire és elmentek hál’ Istennek. Bár a kastélyból is mennének el. Erre nincs remény, sajnos. április 13. Ma először egyedül ebédeltünk. Az oroszok elmentek tőlünk. Bár az országból menne ki mindannyi. Jó Istenem, segíts meg minket, szegény magyarokat. Ellenségek lettek úrrá felettünk. Este felé dunyhát vittek tőlünk a kastélyba. Később ugyanaz az orosz volt itt és azt mondta, hogy 2 orosz tiszt jön és egy éjszakára itt alszik. Nagy hurcolkodást hajtottak végre. Két magas rangú orosz tiszt lehetett mind a kettő. El lehettek fáradva, mert hamar lefeküdtek. április 14. Ma nem tanítottam. Az első s második osztálynak gyónás volt. Holnap lesz elsőáldozás. Én Bőbe mentem ostyáért. A falu-228 Kóbor István (Jákfa, 1887. december 20. - 1969. augusztus 25.) szombathelyi egyházmegyés pap. 1912. július 9-én szentelték pappá. 1912-től Kemenesmihályfán, 1913-tól Táplánfán, 1914-től Kőszegszerdahelyen, 1915-től Felsőszilvágyon, 1917- től Felsőpatyon, 1918-tól Kemenesmihályfán, 1921-től Jánosházán káplán. 1922-től hitoktató Szombathelyen. 1926-tól plébános Kerkaszentmiklóson, 1935-től Ölbőn. » 162 «
