Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

korbácsolnak. Megérdemeltük. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy gyönyörű templomunk, falunk, házaink még állnak. Emberéletben köztünk nem esett kár. A megbecstelenítés - rossz szó ez - ez nem bűn, ez mártíromság, csak tiszteletet érdemel tőlünk azok iránt, akik feláldozták értünk magukat. Őrizzük a tisztaság gyönyörű szép liliomát, a többit bízzuk Istenre. Én köztetek maradok, mint pásztor a nyáj között. Mondtam már Újévkor, hogy én veletek maradok, ha veletek voltam örömötökben, veletek leszek bánatotokban. A kettős fájdalom, fél fájdalom.” -Mindenkit nagyon meghatott e szívhez szóló beszéd. Innen is, onnan is előkerültek a zsebkendők. Szép számú áldozó is volt. Reggel 8-kor a hívek kérésére hússzentelés volt. A húsvéti ünnepet a legnagyobb csendben ünnepeltük. A templomban felharsant az Alleluja: „Feltámadt Krisztus e napon”. Uram Jézusom, ünnepedet csendben ünnepeljük meg. Scio cui credidi!221 A Te feltámadásod egyedüli reményforrás e nehéz napok további vitelére. Egy orosz volt itt, a bekötött nyakú. (Almási itt.) Uram Jézus, légy velünk - énekeltük a templomban.

április 2.

A mise 8 órakor volt, mert Imre bácsi a szelesteieket is megnézte, és ott mondott misét. Mane nobiscum, quia iám vespersit222 - volt a szentbeszéd mottója. Igen Uram, maradj velünk! A templomban mind többen és többen lesznek. - Szelestén rosszabb világ van, mint itt, mert ott még mindig hatosával járkálnak az oroszok. A templom ép, a kehelykendőket vitték el, meg az oltártakarót, s az áldoztató rács egyik fehér takaróját.

221 Tudom kinek hittem (2 Tim 1,12)

222 Maradj velünk, mert már esteledik.

» 157 «