Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
pap, és kérdezett engem hogylétem iránt. Nagyon megnyugtató, hogy ennyire aggódnak utánam. március 11. Vasárnap. De jó, hogy 6 nap után van egy pihenő nap. Elfáradtunk az egyheti munkában. Reggel a székesegyház sekrestyéjében voltam, ahonnét püspöki felszerelést hoztam. Kápolnánkban püspöki mise volt. Szubdiákonust szentelt a püspök úr. Délelőtt aztán elbeszélgettünk. Este 5-kor elindultunk a Szaléziakhoz, hol a püspök úr mondta a beszédet. Az egész templomot megtöltötték a hívek. Fájdalomtól megtört szívvel állok előttetek - kezdte beszédét a püspök úr. Székesegyházam szétbombázva, lakásom lakhatatlan. A megholtakért imádkozott aztán, majd elcsukló hangon köszönte meg a hívek ragaszkodását. március 12. Cserepezésre álltunk be ma is. A bakancsom tönkrement. Rektor úrtól kértem engedélyt, hogy engedjen haza. Sajnos nem engedett. Elmentem az állomásra, hogy a Bágerrel beszélhessek. Szörnyű bombázásnyomokat láttam mindenütt. Az állomás is a pusztulás képét mutatja. A temetőben hatalmas kráterek. Piroska bejött, cipőt hozott. március 13. Riadó. Sártengeren át ki Szombathelyről. Egy autó jól bespriccelt sárral. Majdnem Náraiban voltam kint. Igen elfáradtam. Elhatároztam, hogy többet nem jövök ki ilyen messze. 3-ra vége a riadónak. 4-re itthon voltunk, holtfáradtan. Utána vacsora, illetőleg ebéd. Furcsa egy világot élünk, most ebédelünk. Nemsokára vacsorázunk. » 145 «
