Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
felkerülök. Végre mindennek vége. Az órát nézem, s látom 3 óra és elfelejtettem az ételt. Most felmegyek gyorsan, leventeruhába öltözködöm. Futok a szomszédba. Borzalmas kép. Lemegyek a vészkijáraton a pincébe. Itt véres holmik vannak mindenütt. Ásunk, dolgozunk. Csupa porosak vagyunk. 4-kor lefújják a riadót. Borzasztó a környezet. A székesegyház romokban, Kiss prelátus úr telitalálatot, püspökvár telitalálatot kapott, vármegyeháza, városháza szintén kapott. 5-kor ebédelünk. Nincs étvágyam. Az épületünkben minden ablak betört. A kápolnába dideregve megyünk. Esti ima után megható pillanatok következnek. Sötétségbe borul a kápolnánk. Csend van. Imádkozzunk meghalt volt spirituális urunkért, Mi atyánk. Imádkozzunk volt püspöki helynökünkért, imádkozzunk a megholtakért. Csend borul a kápolnára, csak az öröklámpa fel-felvillanó fénye világította meg az elfáradt kispap arcokat. Köszönöm Uram, hogy megmentettél. Isteni csoda volt ez. Körülöttünk mindenhol arat a halál, csak nekünk nem történt semmi bajunk. Este lefeküdtem, egyszer csak jön a vicerektor úr és megkért bennünket, aki a székesegyházba át akar jönni az jöjjön, mert az egyik oltár ég. Gyorsan felöltöztünk és mentünk. Szívem összeszorult. Székesegyházunk romokban. A mennyezet a földön. Gerendák széttörve. A légnyomás mindent elpusztított. Uram Jézusom! Kimegyünk. Sötét éjszaka van. Fel-fel villan néha a város felől a Palace szálló égő épülete, melyet foszforbombák gyújtottak meg.209 299 A háború magyarországi befejezése előtt egy hónappal 20 perc alatt több bomba hullott a vasi megyeszékhelyre, mint korábban. Összesen: 259,6 tonna bombát dobtak az itt élőkre. A bombázás 438 emberéletet követelt. De ekkor esett áldozatul a székesegyház, a városháza, a vasúti pályaudvar, az iskola, a temető, a szálloda, az új víztorony és nagyon sok lakóház. Súlyos károkat szenvedett a püspökvár és a megyeháza is. » 142 «
