Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
Mi hogyan nézünk az Anyaszentegyházra? Mi is csak annyit látunk, mint a világ? Pompát veszünk észre mi is? (Szembe állítják a szegény Krisztust és a pompázó pápát). Nem botránkozunk meg az aranykelyheken? Mi a lényeget nézzük. Az Egyházban én Krisztus titokzatos testét látom. A többi mind csak keret. Unus pastor, unus ovile181. Mindenhol egység, ez fűzi egybe. A pápa Krisztus földi helytartója. Egy Atyánk van a mennyben, egy anyánk az Anyaszentegyház. Egy a megnyugtató, az Egyház non fallitur182 hit és erkölcs dolgában. A Szentlélek szól belőle és általa. Az Anyaszentegyház mindent mérlegel. Nem siet, hiszen ráér, mert tudja, hogy örök. Az Egyház nem csak a tudományra nevel, hanem a Sanctitasra, erkölcsös életre, gondja van az ifjúság nevelésére. Szenteket nevel. Mi volna, ha az Egyház oly könnyelműen bánt volna a gyónással, mint a protestánsok? Az Egyház jutalma ezért örök. Krisztus király este 6. Ave rex sacerdotum183. Kit érettünk tövissel megkoronáztak. Előttem lebeg a szomorú kép, amint Jézust gyalázzák. Tuskón ül Jézus, vörös ruhadarabok vannak ráakasztva, keze, lába összekötve. Nádszál a kezében és a fején tövisből koszorú fonva. A söpredék pedig kiabálja: Ave rex Judeorum! Hódolok én Krisztus király előtt. Nem úgy, mint a söpredék. A zsoltárossal én is leborulok előtted. A királyok közé furakodom, s leborulok előtted, én a Te kis katonád. Leoldom kardomat az oldalamról és kérlek, élesítsd azt meg. Erősíts meg a jó elhatározásomban, hadd hadakozzam melletted. Köszöntelek 181 Egy pásztor, egy akol. 182 nem téved 183 Üdvözlégy papok királya. » 127 «
