Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

boldogsággal. Vigyázni kell a papi dekórumra. Hiába, a reverenda kötelez. Nekünk nem áll minden jól, ami esetleg a világinál még jó, nálunk már crimen. Az Úr Jézus maga köré gyűjti tanítványait, velük bizalmas barátságban van. Nekünk is szükségünk van jó barátra, de nem cimborára. Engemet igazán csak a paptestvér, a gyóntató ért meg. Az igazi hü barát, az igazi erős oltalom maga Jézus. Ezzel senkit sem lehet összehasonlítani. Szinte orvosság. Szükségem van nekem is az örömre, vidámságra. Az Urat követve teljes erőből, s teljes lelkemből, nem lesz akkor semmi baj. Hiszen én vagyok már most a tabernákulum őre, és mi leszek? Az O szent testének az osztogatója. Oh, mily mély barátság ez. Nem mondja nekem az Úr, hogy szolgám, hanem már barátnak nevez. Mécs Lászlónak van egy költeménye, melyben mondja: Ha egy szent szomorú volna, szomorú volna. Igen, én sem akarok szomorú lenni. Téged akarlak követni Jézusom. Mit mond Szent Pál? Gaudete iterum gaudete162 163. Az Úr Jézus a legbizalmasabb, a leghűségesebb barát, nekem is annak kell lennem. Bizalmasnak kell Vele szemben lennem! Ha majd az életbe megyek, kihez legyek bizalmas, ha sötétség borul rám? Hozzád Uram, hozzád megyek panaszkodni. Caritas Christi urget nos164. Nemcsak mint testőröd, de bizalmas jó barátod leszek. Milyen jó, ha a pap nem érzi egyedül magát. Mi kimagaslók vagyunk. A kimagasló fába is előbb csap a villám. Ezért is az ő barátságát kell igénybe vennem. S ő szívesen segít nekem. Érdeklődjek Jézus ügyei iránt. Beszélgessek el a csendes magányba vele. Fáj neked valami, édes Jézusom? Együtt engesztelek Veled, Uram. Az ember a barátját akkor ismeri meg, ha bajban van. (Komáromi börtön, a barát megosztja az ebédet.) Tudom, az Úr Jézus sem hagy el. Legyen hát szívem hozzá bizal-162 urarn> részem és örökségem.

163 Örüljetek, újra örüljetek.

164 Krisztus szeretete sürget minket.

» 119 «