Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Consideratio

délután 3.

A jóságos Jézus nem hagyott magunkra, hanem édesanyát is adott. Olyan édesanyát adott, aki mindenhova elkísér bennünket. Salve Reginát énekeljünk. Estére kelve azt látjuk, hogy a virágok elhervadtak. Üres kézzel állunk a nap alkonyán. Odamegyünk Máriához. Megköszönjük neki a gondoskodást. Napközben sokat csalódtam. Beléd kapaszkodom édesanyám, mert árvának találom magamat. A papnak van édesanyja, s csupa lágy a szíve. Mária, nálad vannak az irgalmasság kulcsai. Idejövök hozzád, Mária. Jönnek az árnyak, Szüzanyám, beléd kapaszkodom, és nem hagylak el. Milyen az éjszaka? Sötét. Egyetlen ajtó van nyitva, s ez az ajtó a tiéd. Ha minden csillag kialszik, a Te szemed nem alszik ki. Az Ige az Atya ölében, az Ige a boldogságos Szűz ölében, az Ige az Egyház ölében. Meghajtjuk fejünket és kezet csókolunk. - Salve Regina mater misericordiae vita dulcedo et spes nostra Salve!157

Eucharisztia

este 5.

Az utolsó vacsora termében ott látjuk Jézust, most történik a megrázó pillanat, amikor az Oltáriszentséget rendeli. Testét s vérét adta. A végtelen szeretet köteléke ez.

Az Eucharisztikus Jézus itt lakik közöttünk. Lakott Ő már máshol is. A jelképe ott volt a zsidóknál a frigyszekrénynél, állandó fustoszlop jelezte jelenlétét. Ehhez a sátorhoz nem igen mertek közelíteni. Milyen más, itt lakik most valójában az em157 Üdvözlégy Királynő, irgalmasság anyja, élet, édesség és reménységünk, üdvözlégy!

» 116 «