Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

2.) A halál biztos, az ideje bizonytalan. Már az ószövetségi könyvek, mint tolvajt emlegetik. Az Úr Jézus maga is sokat beszél a halálról, mely tolvaj képében jön. Vigyázzatok és imádkozzatok, nehogy a tolvaj elragadjon benneteket. Ma, amikor nagyon is bizonytalan az életünk, ma kell sokat a mennyei dologra gondolni. Az égi hazáról kell elmélkedni. Oh, Uram, akármikor jössz, add kegyelmedet, hogy jó halállal haljak meg. Add, hogy úgy éljek, hogy minden perc alkalmas legyen a halálra. Mi nem viszünk magunkkal semmit, csak erényeinket. Cselekedeteink kísérnek bennünket. Üres kézzel nem lehet megjelenni. S ha majd az Úr elválaszt bennünket, a jókat az ő jobbjára, akkor majd hivatkozik, hogy irgalmasságot cselekedtetek. Kérlek, édes Istenem, jó pásztorom, hogy ismerd meg övéidet. Szűz Mária és Szent József, legyetek velem az utolsó órában. Ámen.

Consideratio

délután 3.

Caritas fraterna-Ul Ezt az erényt nekünk nagyon jól meg kell tanulni. A papot, a kispapot a szeretet mestere neveli, márpedig nekünk hasonlónak kell lennünk a mesterhez. Quid est caritas?133 Ratas!134 Az isteni üdvözítő a figyelmet az utolsó vacsorán hívta fel különösen, amikor megmosta a tanítványok lábát. Mandatum novum.135 Az Anyaszentegyház felhívja a figyelmünket. Külön, egy egészen különálló szertartást rendelt, hogy a szeretetre ránevelje híveit. Azért tette ezt Jézus, hogy ráneveljen bennünket az alázatra. Óh, mily gyönyörűen szól Szent Pál, mikor ezeket a sorokat írja:

133 Testvéri szeretet.

i ~t

1-’-’ Mi a szeretet?

134 Érthetetlen, elírás lehet.

135 Új parancs.

» 102 «