Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

ellen. Vannak bukott angyalok, és ezeket taszította le Isten a pokolba. Minket is angyaloknak nevez a Szentírás. Megtaláljuk a nagy hasonlatot az angyalok és a papok között. Az Úristen meglátja a hibát. A lelkiéletnek vannak mérgei, a bocsánatos bűnök. Ezek a lelket aláássák és uralkodik egyszer csak rajta a mysterium iniquitatis. Uram, Istenem, én a Te kegyelmedből vagyok, ami vagyok. Ne bízzunk túlságosan magunkban. Végignézhetünk a magukban bízó papok egész során. Oh, Istenem, mennyire megbántottalak Téged, pedig megfogadtam az előző lelkigyakorlatban, hogy követlek Téged. Oh, csak fogadtam ezt. Azóta hányszor, de hányszor elbotlottam. Jöttek a kísértések egymás után, s ha Te, Uram, nem segítettél volna, már nem volnék itt. A parázs oly hamar lángra gyűl. Mily hamar visszajönnek az előbb vettek. Uram, Istenem, látom, hogy nyomorult, szegény bűnös vagyok. Most érzem csak semmiségemet, kicsinységemet. Ez a tudat megaláz. Oh, hányszor a Te szellemeddel ellenkező dolgot vittem véghez. Nem szerettelek igazán, mélyen. Hányszor a világról ábrándoztam és majdnem elestem. Látom, lanyha vagyok. Többet, sokkal többet kell tennem Uram, ha azt akarom, hogy megállják a magam lábán az életben, mert különben akármilyen kis dolog eldönt, s olyan vagyok, mint a gyenge nád. Uram, Istenem, fékezd indulatomat, fékezd egész gondolatvilágomat. Add és engedd, hogy Szent Imre példáját követve, igazán szűzi tiszta életet élhessek. Nyugodjak bele a dolgokba és ne zúgolódjak, hiszen aki Tégedet követ, annak kereszttel a vállán kell követni Téged. Oh, most látom, mennyire messze állok én Szent Pál mondásától: „Ki választ el engemet Krisztus szeretetétől!”

Oh, mennyit vétettem/ S Isten mire hívott engem? Az O szent jegyesének, védőjének. Hirdetni az evangéliumot. Mennyi szomorúságot okoztam én az Úrnak, óh, hogy vigyorog rám az ördög. Pedig Te, Uram, fejedelmi székedhez hívtál. Most választasz igazán a Te elitcsapatodba, óh, Uram én nem tudom még

» 100 «