Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
ban. — Ma jött egy távirat a mi kedves családi prépostunktól, Horváth Lajostól, akit itthon Tizinek hívunk. Ödön és Lacika nevelője volt, igazi szent! Minőig csendben teszi a jót, és mindenütt észrevenni jó befolyását. — Plessing délelőtt üzleti ügyekről beszélt velem, megbeszéltük a körmendi bérletet, amely 1926Jban lejár, és olyan szívesen adtam volna egy becsületes kereszténynek. — Azután sokat tárgyaltunk az alkalmazottakkal járó kiadásokról. Olyan sok fölösleges közülük nálam, és mennek a létrán fölfelé, mindegyik mindig drágább lesz. Most fizetésemelést kértek, pedig hisz az árak hálistennek megint lefelé mennek, és mindannyian igazán jól vannak fizetve. Ancsi megint jól van! Az én kedves pertelsteini apácám, a szívbeteg már segített! — Január 25. Lacika megint elutazott Bécsbe, Stephansplatz-i kis lakásába mint műegyetemi hallgató. Milyen szép is lehet a kavargó hó a torony csúcsa körül! A kilátás a szobájából éppen oda nyílik. Milyen szívesen meglátogatnám ott néha-néha, de az én koromban a szív már nehezen bírja a 4 emeletet. No meg ha fölmegyek, tulajdonképpen meg kell látogatnom a kanonokot, és jóformán vele töltenem az egész időt. — Misiiéi este 6 órakor, szokott sétánkon a szobában le-föl, ma megint nagy megbeszélést folytattunk. Főtéma: Lovrana a gyerekeknek. Hisz mind beteg. Misi most holnap előre utazik, hogy szállást készítsen nekünk. — A jó Misi olyan gyors és mozgékony, és úgyis ő tudja legjobban, milyen fészek kell az egész családnak, kicsineknagynak. — De minthogy Gittának 39.5 láza volt, persze attól függ az egész, hogy lesznek a gyerekek holnap. — Vacsoránál élményeket meséltem önkéntesévemből: hogyan látogatott meg egyszer a kaszárnyában Fehérváry miniszter I. Ferenc József alatt, és én éppen áristomban voltam, mert nem hoztam jól rendbe a lovamat. Vidám epizód! — Ivi ágyban van, de jobban. — Monsignor Gusieh' kittseei esperes, régi barátunk látogatott meg bennünket este, és vacsorára is itt maradt. Január 26. Ma tehát Mislünk gyorsan Bécsbe utazott. Kísérőül Józsit adtam melléje, akinek az arca csak úgy sugárzott az örömtől! A kis fickó * Gusieh Gyula. 75
