Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

lásta lanságot, a szabadkőművesség térhódítását. Hű királypárti is azért volt, mert ezt összeforrva látta az Egyházzal és annak védelmével. Egyébként a napi politika ama kevés dolog közé tartozott, ami nem érdekelte, ellentétben politizáló főurainkkal. Fennmaradt hagyatékában a Habsburg Ottó legfőbb védnöksége alatt álló Országos Revíziós és Legitimista Párt értesítése arról, hogy fővédnökké választotta, és mellette az ő jellemző válasza: „ . . . van szerencsém értesíteni, hogy soha semmiféle párthoz nem tartoztam, ilyennek tagja nem voltam és nem vagyok, politikával nem foglalkozom, hanem kizárólag orvosi hivatásomnak élek . . . fenti elveimhez híven ... az Országos Revíziós és Legitimista Pártba nem lépek be.'

Egyházi ügyekben nagyon korszerűen gondolkodott, minden megújulási mozgalom lelkes híve volt. Az Egyház iránti szeretetét mutatja a missziók iránti érdeklődése és azok pártolása is. Egész családjával tagja volt a Kláver Péter-társulatnak. Elhunyt Ödön fia emlékére egy Edmundus nevű néger teológust taníttatott, és előhaladását figyelemmel kísérte. Mindent összevéve, ahogy Dr. Fuchsné mondja: „Együtt élt és szenvedett az Egyházzal, és minden egyházi ügy iránt igen nagy érdeklődéssel viseltetett."

Nemcsak a küzdő Egyházat tekintette igazi nagy családi otthonnak: otthonosnak érezte magát a mennyei családban is. A Szűzanya és Szent József tisztelete egészen áthatja, gyermekeit is ebben neveli. Szeretett Mária-kegyhelyékre zarándokolni, különösen Máriacellbe, ahol feleségének kis tiroli stílusú villát is építtetett. Ezt nagyon szerették, mert éppen a templomra lehetett látni belőle. Amikor egy újonnan épített szálló elfogta ezt a kilátást, eladták! A máriacelli Szűzanya szobrát mindenhová magukkal vitték. Olvasója állandóan a zsebében volt, gyakran imádkozta útközben. P. Weiser egyszerű kongreganista érme, amelyet halálos ágyán neki adott, legdrágább kincsei közé tartozott, halála előtt feleségére hagyta. Talán ekkor mondta neki: „Bocsáss meg, hogy elhagylak, de örömmel tölt el, hogy megláthatom a Szűzanyát." Felesége 1907 elején elkezdte végezni Szűz Mária kis zsolozsmáját. László egyszer valamit kérdezett tőle ezzel kapcsolatban, fölébredt érdeklődése, és attól kezdve jellegzetes következetességével mindennap elimádkozta latinul. Betegségében azt kérte, hogy haláláig megtehesse ezt. Óhaja teljesült. Saját kezeírásával tanúskodik gyakorlatáról az a megindító kis ajánlás, amelyet 1930. okt. 10-én a szanatóriumban felesége zsolozsmás könyvébe írt: „Te tanítottál meg az officiumot imádkozni; azóta, immár 24 éve, egyetlen nap sem volt, hogy ne imádkoztam volna el. Áradjon hát most le Rád mindezeknek az éveknek imádság-áldása. Az a kérésem a drága Szűzanyához, hogy még sok évig operálhassunk hályogokat együtt, gyermekeinket, az ének szerint:,Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád',

45