Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

ményt jelentett be. Sikerült elhalasztatnia a műtétet, — és az anya baj nélkül világra hozta gyermekét. Máskor valaki hozzá fordult, hogy ilyen műtétet végezzen rajta. Azzal utasította el, hogy személyében vállalja a felelősséget a következményekért. Az asszony egészséges fiúgyermeknek adott életet. Saját lányainak is sokszor lelkűkre kötötte, hogy semmit sem szabad tenni a csírázó élet ellen. Mint egyik életírója megjegyzi: sohasem történt meg, hogy anya vagy gyermek meghalt volna kórházában. Olyan sem, akiről más orvosok már lemondtak. És nagyon sokan nyerték vissza szemük világát, akiknek esetében más orvosok ügyessége csődöt mondott. Nem egyszer szinte csodának számító módon. Ő azonban sohasem „teljesítményeinek" örült, csak annak, hogy segíthet. „Látok!" „gyönyörűen látok!" — ez a boldog felkiáltás saját bevallása szerint mint zene kísérte végig életét.

Jól tudta azt is, milyen korlátolt az orvos tudománya, mennyi minden hiúsíthatja meg legjobb igyekezetét. Egy 1902-ből való följegyzésében így adott hangot ennek:

Wenn ich als Arzt und Mensch getan,

Was redlich meine Pflicht,

Meine ganzen Kräfte strengte an Und mir's an Kraft gebricht,

Dann, lieber Gott, fleh’ ich zu dir:

Nimm dich der Kranken an Und, bitte schön, ersetze mir,

Was ich als Arzt nicht kann!

(Ha mint orvos és ember becsületesen megtettem kötelességemet, teljes erőmet megfeszítettem, és megtörik az erőm, akkor hozzád könyörgök, jó Istenem: vedd pártfogásodba a beteget, és, szépen kérlek, pótold azt, amit én mint orvos nem tudok megtenni!) Vagy ahogy egyszerűbben mondta a betegeknek: „Én megoperáltam (kezeltem), Isten meggyógyította!" Azért sohasem ment rendelésre anélkül, hogy előbb be ne térjen a kápolnába, vagy legalább az ajtaja elé ne térdeljen, erőt és áldást kérve. Műtét elején az operáló késsel kis keresztet írt a beteg szem fölé. A nehezebb eseteket külön bensőséges imával ajánlotta Istennek. A műtőasztal úgy volt elhelyezve, hogy az operált beteg első tekintette az égre esett. Ezzel az volt a szándéka, hogy rögtön tudja, ki gyógyította meg. Egyszer azt mondta egy anyának, aki beteg kisfiát vitte hozzá: „Ha édesanya is jól tud imádkozni, akkor tudok rajta segíteni, mert én csak eszköz vagyok a jó Isten kezében." Máskor egy súlyos beteg gyermekkel fordultak hozzá, de nem vállalta kezelését, mert nem szembaja volt. Fogta viszont saját, a kicsivel egykorú gyermekét, és elzarándokolt vele a betegért a má-23