Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Azután az apátnőt lehozták a lépcsőn hordszékben, utána jött a kolostor főnöknője. — A vasúton minden elő volt készítve, mert előző nap megtettük intézkedéseinket. — Az apátnő jól kipihente magát, és hamarosan elértük utolsó állomásukat — Fehringet. — Egy kocsi várt a kolostorból a betegre. Még odamentünk a kocsihoz, egy korty szilvóriumot adtam neki erősítésül. — Az apátnő még örömmel rámutatott a kolostori lovakra, és azt mondta: „magunk neveltük őket a kolostorban", és a takaróra, amelyen egy hímzett monogram volt: 9-es és t Skt. Gábriel: „Ezt az ön jövendő hályogbetege csinálta." Még gyorsan készítettem néhány fényképfelvételt, de a világosság olyan gyatra volt, hogy attól tartok, semmi sem lesz a képekből. — Most hát ott haladt előttünk egy nyitott kocsi a két bencés nővérrel, a hegyes csuklya a fejükön. — Mi egy sürgönyileg megrendelt kocsin közvetlenül mögöttük tartottunk fölfelé a hegyre. — Az egész környéken mindenki tudta, hogy a forró vággyal visszavárt apátnő megy a kocsiban. Hisz betegsége miatt 4 hónapig volt távo'l, és olyan rosszul volt, hogy már a haldoklók szentségeit is fölvette. —

Minden ember nagy szívélyességgel üdvözölte az úton. Minden házból asszonyok jöttek ki a gyerekeikkel, és kis virágokat nyújtottak át. — Félúton üdvlövéseket adtak le, és amikor messziről megláttuk az apátságot, minden nővér ott állt az erkélyen, az ablakokban, sőt a toronyablakban, és örömmel integettek. Közben kisgyerekek jöttek, és megható beszédet tartottak. — A könnyeim csak úgy peregtek a kabátom prémjére, túlságosan szép volt ez a szeretet, amely lényegében Isten képviselőjének szólt, tehát valójában Isten volt megható, és ragadta meg nagy erővel Misit és engem. — Földíszített „Benedicite"' és más mondásokkal ékesített fenyőgirlandokon keresztül érkeztünk a kolostor portájára. Ott Pater Lichtenstein (a herceg) fogadta! A klauzúraajtó bezárult.— Mi a beszédszobába mentünk, ott parádés uzsonna várt gazdagon díszített szobában. Az én helyemen egy babérkoszorú feküdt egy szép kartonlappal, amelyen kalligrafikus írással ez állt: „Amit csak az enyéim közül egynek tettetek, nekem tettétek", latinul, és a „mihi fecistis" M-jében a Kisjézus, meg az én kedves virágom, a nefelejcs. Megint könnyek tolultak a szemembe, és az ajkamra a zsoltár mondása: „Non mihi, non mibi, séd Tibi Domine sit glória."2 — Hiszen csakis Isten kegyelmének köszönhetem, hogy betegem ilyen jó'l megjött. — Misi helye is örökzölddel volt díszítve, és ő egy csodálatos szépen hímzett korporáléf kapott; az apátnő szava pedig: „a jó Isten fizessen vissza mindent a gyermekeiben", minden bizonnyal 1

1 Mondjatok áldást (ti. Istennek) —ez a bencés üdvözlési formula.

2 Ne nekem, ne nekem, hanem Neked, Uram, legyen dicsőség. 114(113)zs. kezdete.

3 Keményített kis terítő, amelyen a Szentostya nyugszik mise közben.

224