Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
mi esetünkben nem áll. A szegény püspököt ugyanis sokfelől egészen aljasul megtámadták, az osztrák sajtó mindenfélét állított róla, ami teljesen légből kapott! — Igazán nagyon sajnáltam őt, és vigasztaltuk, ahogy tudtuk! — A 3 fiú boldogan megjött felsőörsi kirándulásukról, sokat meséltek élményeikről, különösen Ivi kifogyhatatlan ilyenkor a beszédben! — Liliké este itt volt. — Szeptember 28. Érdekes operációk. — 4 hályog, köztük egy, amelyet már egy Sz.-i' szemorvos próbált megoperálm, de nem fejezte be. — Azután egy iridektómia egy kislánynál, aki messziről jött, azt hiszem Nyíregyházáról. — Majd egy könnyzacskót operáltam egy kolléga után. — Mami, mint mindig, igen ügyesen segédkezett.— Egy katonaorvos nézte az operációkat. — Ma a vacsoránál a gyerekek sokat beszéltek a jövőjükről, hol fognak lakni. Blanki azt mondta, ő házvezetőnőnek megy Ivihez. — Ivi védekezett, mert úgy találta, hogy Blanki túl kövér a lépcsőjárásra mint kulcsárné. — Gitta azt mondta, ő a Korona-szállodában1 2 lakik. — És mi két öreg, Misi és én, csendben hallgattuk, mert hisz Köpcsényen kívül nincs szabadbirtokom, hát egyszerűen azt kel'l mondanom: „in Te Domine speravi, non confundar in aeternum.*3 — A jó Isten majd segít mindannyiukon! — Szeptember 29. Délelőtt a szombathelyi szemorvos, dr. Szokolik jött hozzám látogatóba, megmutattam neki a rendelőt, azután megmutattattam a doktornővel a kórházat, én pedig fölmentem becsomagolni, minthogy ma Bécsbe utazom. Kétféle okból: először a fogam miatt, amely már 6 hete bántja a nyelvemet. Egy híd van benn, amely egyenetlenné vált. Azután Lacika miatt is, akinek éppen Bécsbe kell utaznia. — Minthogy Sigray felesége és lánya is velünk jön, úgy gondoltam, illőbb, ha nem hagyom egyedül utazni Lacikát. Az út elég fárasztó volt, mert a kupénk kolosszálisán rázott, és ideoda vetett. Hozzá még állandóan társalogni kellett az embernek, hogy előzékeny legyen Sigrayékhoz, ez pedig nem olyan könnyű órák hosszat, a vonat lármájában és az én rossz fülemmel. — Este megérkeztünk a kedves régi Hotel Sacherba. Emmerich és Max még lejött hozzám, és 1/2 11-ig itt maradtak. — 1 Nyilván tapintatból nem írja ki a hely nevét. 2 Az eredetiben is magyarul. 3 Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem — a Te Deum záróverse. 188
