Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
világra jöttéig. Csak 1905 és 1909 között áll be aggasztó szünet: az édesanya több ízben nem tudja kihordani gyermekét, Károlyka pár órával születése után hal meg 1905-ben, apja maga kereszteli meg, egy kislány (Erzsébet?) 1906-ban halva születik. (Valószínűleg ezért van szó az életrajzokban hol 13, hol 14 gyermekről.) Bizony nem lehetett kicsiség Misinek otthon és a sok utazáson helytállni; de emiatt sohasem kényeskedett vagy panaszkodott, hisz ez volt az ő sajátos hivatása. Gyakran mondogatta: „iszonyodom az olyan paptól, aki panaszkodik, mert istentiszteletet kell tartania, a tanítótól, aki sokallja a foglalkozást a diákokkal, az orvostól, akit a betegek fárasztanak, de hát még az olyan asszonytól, aki jajgat, hogy gyerekei lesznek!" A kicsinyek hozta örömmel együtt persze szaporodnak a gondok is. A két és fél éves kis Ödönt súlyos bélgyulladás a halál szélére sodorja. Rózsafüzér Királynőjének ünnepén fordul meg az állapota, és ez kezdete lesz egész rövid életére kiterjedő bensőséges Mária-tiszteletének. Még nagyobb fájdalom a szülőknek, amikor kislányuk 1905. jan. 29-én tbc-s agyhártyagyulladásban, keserves kínok között meghal. — Ma a gyerekek közül még nyolc él, öt Ausztriában, a többi szanaszét. László, aki Ödön helyében az eisőszülötti jogokat örökölte, 1966-ban meghalt. A másik halott Mária Terézia (Gitta). Pályafutása igen érdekes. Urával, Auersperggel Uruguayba kerül mint farmer. Egy ausztriai látogatáson megismerkedik a Legio Mariae szervezettel, s ettől fogva nagyszerű apostoli munkát fejt ki fogadott hazájában. Montevideo egy szegénynegyedében dolgozik egy testvérrel együtt. Szükségkápolnát épít, idősebb lányával együtt hittant tanít, megtérések történnek, keresztelések, házasságrendezések folynak. Mindez a remek kibontakozás alig két esztendő műve. Mert 1959. jan. 22-én, édesapja halálának évfordulóján, szentmiséről és szentáldozásról hazatérőben, autószerencsétlenség következtében 45 éves korában meghal. A családi gondok, az apai fájdalom érlelő hatásához bizonyos hivatásválság is járul Lászlónál. Nagy kedvvel és hivatástudattal veti magát az orvosi munkába. Napról napra operálnak, rendelnek, délben holtfáradtan, nem egyszer késve jön ebédelni, délután újból betegei után néz. Ez a tempó soknak bizonyul. Kiújul Basedowja, szívpanaszai vannak. Felesége rábeszélésére végül megvizsgáltatja magát bécsi jóbarátjával, Dr. Steyskallal. A tanács: sürgősen hagyja abba sebészi tevékenységét, és specializálja magát valamire. Lászlónak nagy fájdalmat és sok tépelődást okoz ez. Végül Misiiéi elhatározzák, hogy a szemészetet választja: ez könnyebb munka, és az ő ügyes kezének nagyon megfelel. Tehát tulajdonképpen egy bécsi orvos intelmének köszönhetjük Magyarország nagy szemészét! 18
