Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Ma Apponyinak telefonáltam, hogy elmegyek, de lemondta, mert nincsenek otthon. így délután Csákányra mentünk öreg nagybácsinkhoz. Már javában készül budapesti útjára. — Elhívtak a csákányi szakács kisgyerekéhez is, aki görcsökben feküdt. Azt hiszem, tetanusz. —

A kedves Horváth Lajos prépost van itt nálunk látogatóban. —

A kisgyerekek most mindig kíipszet játszanak azokkal a kerek csont zsetonokkal, amelyeket Misi hozott Kariinak a születésnapjára. A nagyoik bridzseznek együtt, mégpedig olyan buzgalommal, hogy nem szívesen veszik, ha valaki megzavarja őket. Közben állandóan szól a rádió: Bécs, Róma, Budapest, Berlin, Brünn, Stuttgart, Svédország a fő állomások, amelyeket mindig újból fogunk, különösen az én kedves Blankicám, aki olyan szívesen keresgél a rádión. Ez most este a kép, mialatt én ezeket a sorokat leírtam! Mami Tizivel beszél. — Pillanatfelvétel.

Szeptember 24.

Dunay, mint majd 38 év óta mindennap, nálam járt az aktatáskájával, hogy átvegye a levelezést. — Elmesélte, hogy reggel megint öszszeesett, és közben két vázát összetört. — Nagyon rossz bőrben is volt szegény! Olyan kötelességtudó, hogy nem tudom otthon tartani, azt hiszem, még haldokolva is eljönne a kedves jó ember, hogy teljesítse a kötelességét. —

Délben, azaz 1/2 4 felé vonatra szálltunk, hogy Iván bácsit elkísérjük Szombathelyig. Budapestre utazott. — Nagyon megörült a meglepetésnek, hogy még látni akartuk. — Meglehetősen ideges volt, nem csoda, hiszen 4 év óta először hagyja el Csákányt! Walzel szakács vele utazott. — Az autó, amellyel Körmenden kimentünk a pályaudvarra, a vonattal egyidőben ért be Szombathelyre, és Ferdinánd elvitt bennünket Apponyiékhoz. —

Igazi régi patriarkális ház. — Albert megmutatta nekem a dolgozószobáját a nagy arany serleggel, amelyet az amerikaiaktól kapott, azután Lisztnek egy kompozícióját sajátkezű utóiratával. — Még elfelejtettem, hogy délelőtt a tiszt urak voltak nálunk. —

Szeptember 25.

Sok operáció, 4 hályog, egy iridektómia. Egy lencse az írisz felső része alá csúszott, hurokkal kellett kihalásznom. Isten adjon jó gyógyulást. Az iridektómia egy kisfiú volt, a másik szeme, egyiket már megoperáltam, azért a kicsi ma már egyedül föl tudott szállni az operációs asztalra. — Egy szarkóma is jött, még egész jól lát, mégis ki keli venni a szemet! Milyen szomorú: egy látó szemet kell eltávolítani! —

Tizi prépost 3 fiúval Felsőörsre ment tőlünk. Lacika volt a sofőr.

Este Majláthéknál voltunk.

186