Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Szeptember 6.

Igen erős ambulancia. Lala szeme szépen középen áll, de divergenciaveszély! egy év leforgása alatt! — Zsigus járt itt, egy kő kijött. — Délután Sigrayékhoz mentünk két autón. —

Állítólag az osztrák alkalmazottakat el kell bocsátani a magyar szolgálatból, éspedig azért, mert annyi állástalan ember van a saját országunkban. — Nálunk akkor nem kevesebb, mint 8 személy forog kérdésben, köztük Mici szakácsnő is, aki már évek óta itt van. — Minden eszközzel törekedtünk a minisztériumban elérni, hogy megtarthassuk az embereket. Ma mesélte Dunay, hogy Mici azt mondja: „bánom is én, ha elmegyek". — Ez is az életből való kép: az uraság, aki mindent megtesz, hogy egy régi alkalmazottját meg ne sértse és a kenyerét el ne vegye, és az alkalmazottak, akik szinte örömmel és maguktól mennek!' —

Azért legyen ugyan sok szeretet bennünk, de ne nagyon ragaszkodjunk földi emberekhez, csakis az Istenhez —az emberek egy pár év alatt elfelejtenek minket — vagy akár egy pár hónap alatt, mint a gyermek a dajkáját! —

Szeptember 7.

Hát most aztán kapitális náthám van; szerencsére ma úgynevezett szabadnap, nincs operáció, különben csakugyan le kellene mondanom. Csak Güssingből jött hozzám Draskovits Pál komornyikjának a felesége, és még egy ottani asztalos, mind a kettő kisebb szembetegséggel. —

Kiültem a napra, hogy kiégessem a náthát, és átolvastam egy csomó hátralékos írást, ahogy föltettem magamban. —

Délután egy budapesti nőbetegem bonbonokat küldött egy kedves levéllel, köszönetül gyógyulásáért. Lesz örömük a gyerekeknek! —

Sokat beszélgettünk Misiiéi a gyerekek neveléséről! — Nehéz téma, hiszen Franci gimnazista korba kerül, hárman polgáristák, egy elemista, és Józsi, Ivy még szintén gimnáziumban. És mindezt házi erőkkel! Szegény Misinek sok a gondja emiatt, és kevés a tanerő. Amellett bizonytalanok a tervek, hová menjünk a télen?

Szeptember 8.

Mária születése. Szép nap, kedves nap az év folyamán. Délelőtt, ahogy az íróasztalomnál ültem, a fecskék nagy csapatokban röpköd- 1

1 1907 januárjában jegyzi föl a szakácsnőről: „Misinek elég sok gondot okoz Mizzi szakácsnő. Egyfelől elegünk van belőle, viszont neki mégis csak sokszor keserves, ha elpackázza a dolgokat, pl. ólomnehéz torta, egészen kemény spárga stb. stb. Különben igazán pompás teremtés, csak hát egy kicsit nehéz természetű (etwas difficil)."

178