Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

A szentmise után postaintézés. Azután a kisgyerekekkel és Mamival a parkba kocsiztunk egy áradásos helyhez, a gyerekek és Mami lehúzták a cipőjüket, és pancsoltak a vízben. Később elmentem Hegyhátig, ahol alig tudtunk megfordulni. Mindenkinek segíteni kellett a kocsit tolni. Látom, az állapotom már nem engedi meg, hogy egyedül vezessek, mert ha defekt, adódik, mindig erősen érzem Löwe dalát: „Bármerre járom útam, velem egy óra jár."1

Délután vasárnapi kirándulás az összes gyerekekkel két autón a nádasdi erdőbe, és ott gyalog a kongreganistákhoz. — A vagy 40 szegény fiú, köztük egy 11 éves, nem tud jól főzni, részint az erős záporok, részint csekély gyakorlatuk miatt. Megesett, hogy csak délután 1/2 5-kor ebédeltek. — Megmutatták nekünk a sátraikat, konyhát, kamrát! — Úgy találom, hogy a jó levegő mellett túl kevés a nyugalmuk és túl rossz a kosztjuk. Roppant fárasztó lehet így egész nap talpon lenni. — Sokan igen rossz bőrben is vannak. —

Július 19.

Ma óriási vendégsereg. — Még a hétfői rendelés előtt jött egy tábornok a dolgozószobámba, a mellén egy csomó kitüntetéssel, feleségével együtt. Azért jött, hogy megvizsgáltassa a felesége szemét. Alighogy megkezdődött rendelés, megjött Hohenlohe herceg a fiával. Magyar főispán, kalksburgi öregdiák, a lányát hozta vizsgálatra. Itt maradt ebédre, és ebéd után mindjárt megvizsgáltam a lányt. —

Uzsonnára megjött még Haupt báró a feleségével, és a Haupt-házaspár, Zsiga, Liliké és Pawel bárónő még vacsorára is itt maradtak, így hát ma akkora volt a vendégjárás, hogy még a rózsafüzért is egyedül kellett elmondanom. — Igaz, uzsonnára még Hohen!ohe-ék és Majláthék is itt voltak.

Ilyen az élet! Hohenlohe egyetlen fia pap, én gyakran imádkozom a megtéréséért, és úgy látszik, a szülők érzik ezt! — Mind a ketten olyan kedvesen, melegen viselkednek irántunk! — Egyáltalában az a legjobb, ha imádkozunk mindenkiért, akik körülöttünk vannak és látogatóba jönnek, meg azokért is, akiket éppen megemlítettek a beszéd során, akikről a társaságban rosszat mondanak, mindjárt titokban imádkozunk! —

Július 18. vasárnap

' Loewe híres daláról van szó: „Die Uhr“. Az „óra" az emberélet jelképe. — Egyébként vasárnap a hatalmas park nyitva volt a nép részére. „Ezen nagyon csodálkoztam, mert nálunk Papa a parkban még egy idegen macskát sem tűrt meg. és reá uszította a kutyáikat, ha meglátta“ — írja ismerősük, akkor még kislány, ma Svájcban nővér. (Beszámolóját a könyv nyomása közben kaptuk; abból kiderül, hogy észrevétlenül tanúja volt az 54. o.-on említett négyszemközti jelenetnek.)

156