Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Hány ember írja, hogy ma imádkozik értem! és én csendben remélem, hogy talán egy-egy operált szem a kis szobácskábán' megemlékezik rólam. — Egész rekedt voltam: egy kis megfázási járvány vonul át a házon. Június 28. Tegnapi nevemnapja miatt sok magánlevelezést kell elintéznem. Ezért kicsit később értem a rendelésre, már nem voltak sokan, és minthogy már néhány napja olyan bágyadtan és gyengén érzem magam, vagy pajzsmirigy, vagy az erős nátha, ami kínoz — elég az hozzá, kimentem a kertbe a magnólia alá, ahol már ott volt Mamácskám, Ancsi, Laló és sok gyerek. Délután jött Liliké, Zsigus, azután Pavel bárónő és Plessing. — Plessing nagyon-nagyon kedves ember, csupa kedély és mélyen vallásos. Európában forrongás mindenütt — a frank zuhanása Franciaországban, összeesküvés Spanyolországban, miniszterválság Csehországban, verekedés az osztrák parlamentben stb. stb. Hová vezet mindez! Mindenütt Isten nélkül akarnak élni! pedig hát, te szegény ember, nélküle csak poklot teremtesz a földön, és akinek abban élnie kell, az mégis csak te vagy — ember! — És itt még nem is beszélek az örökkévalóságról, amelyet Isten nélkül ugyancsak nem tölthetsz el boldogan. — Milyen borzasztó az ember halála Istennel való ellenségeskedésben, — ha Isten elveszett, minden elveszett! Június 29. Péter-Pál ünnepe. Ma reggel 3 x vért köhögtem. Gégéből. — Talán egy Ca Laryngitis2 kezdete lenne? Csak valami fekélyes folyamat lehet a gégében, mert néhány napja igen rekedt is vagyok, és nehezen nyelek. — Az én jó Mislem nagy gondban volt. — Mindent rábíztam a jó Istenre. — Ahogy Ő akarja, Ő az én legjobb Atyám, és minden jó, amit tesz! Végre is 56 esztendeig tartott már meg kegyelmében, egy végtelenül kedves család közepeit, jó, vallásos feleséggel, a szemorvos hivatásával, amelyben ezreknek van alkalmam visszaadni a szemük világát. — Egyszer pedig vár rám egy csendes kis hely a család előttünk távozott tagjaival, fiammal, Ödönnel, aki szentül élt és halt, kislányommal, Mízikével3, aki megint csak egy kicsi szent volt, és végül a néhány óráig élt kis Karlival, akit én magam kereszteltem meg! — Jó nyugvóhely ez a testnek! és a lélek — a fődolog, azt Isten véghetetlen irgalmába ajánlom — Mária! József! — és hátramaradó enyéim imáiba, sok betegem, barátom és kedves halottam imájába is. 1 1 Vő.: „Amikor imádkozol, menj be szobádba . . . ‘ Mt 6,6. 3 Gégerák. 3 L. a bevezetést. 147
