Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Apponyi Aibert, aki most már 81 éves, hihetetlenül erőteljes. Elmesélte nekem, hogy tavaly vagy tavalyelőtt Amerikában volt, és néhány hét alatt 33 beszédet tartott. Amikor cigarettával kínáltam, azt mondta: valamikor dohányozni akart a szúnyogok ellen, de azután úgy találta, hogy a szúnyogok még mindig kedvesebbek neki, mint a dohányzás! — Egy barátja dicsérte a parkjának a jó földjét: „Ha ledobok egy gyufaszálat, néhány év alatt egy fa lesz belőle. A másik erre: az én földem olyan rossz, hogy ha egy fát ültetek el, akkor következő évben egy gyufaszál lesz belőle." — Ilyen és hasonló dolgokat beszélt el nekem. — Azután szemüveget írtam neki és a feleségének, s végül este 6 órakor mind elhajtottak. A kicsik még mind egy utolsó Éljen-t' kiáltottak utánuk a kapunál! —

Június 24.

Keresztelő Szent János. Ivi és Iván bácsi nevenapja. —

Ebédre Csákányra mentünk, ahol 3 János volt jelen: Iván nagybátyám, Mikes János püspök, Wimpffer János báró. Nagyon ünnepélyes diner volt pezsgővel, és ahogy a bácsinál a régi szokás szerint járja, gyertyák égtek az asztalon ezüst gyertyatartóban, bár kinn sütött a nap.

Ezeknek az ebédeknek valami egész különösen ünnepélyes jellegük van; a jó nagybácsi, ez a XIV. Lajos-korabeli figura, igen elegáns úr, tetőtől talpig nemesember, hozzá egy csomó formaság, ami ma már szokatlan. — Azután következett egy kis szieszta nála. — Uzsonnát is ott ettünk, uzsonna után pedig kiültünk a teraszára, ez is ritka dolog! évenként talán 1—2-szer tartja lehetőnek. —

Otthon a gyerekek már nagy örömmel vártak bennünket, hiszen ritkaság, hogy mind a ketten elmegyünk néhány órára. — Vacsora után Mami, én és 8 gyerek ragyogó teliholdnál a teraszon ültünk és csupa magyar dalt énekeltünk, — a béke képe a viharos világ közepett. Isten áldása! —

Június 25.

Nagyon nagy ambulancia volt. — Egy idős doktor, Gergöly is jött egy idegen testtel (állítólag) a szemében. Nehéz kollégákat kezeim. Rég nem volt már olyan érzékeny és aggodalmas páciensem, mint ez az úr. Alighogy hozzányúltam, kiabálni kezdett: „Kokain! Kokain!"

1 Az eredetiben is magyarul.

Fenn: A család (Ödön halála után), ülnek: Laci, az apa, Franciska, Lili. Állnak: Károly, Blanka, az édesanya, Iván, Anna, József, Gitta, Ferenc. Lenn: A szanatóriumban, 1931 január. Az asztalkán Szent József szobra, kedves Mária-ábrázolása, a Szeplőtelen Fogantatás („Strahlenmuttergottes"), mellette egy Kisjézus-kép, amelyet Blanka lánya festett karácsonyra, egy csokor nefelejcs, kedves virága. Ott a cigaretta és öngyújtó is.

10

145