Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Este tea volt az öreg L. Thurnékkal, Schellékkel stb. — Miután Schellel rákkonzultációt folytattam, lementem, és érdekes teológiai beszélgetés bontakozott ki, amennyiben valaki a kételyeit hozta elő nekem. — Mint egy lepke száll virágról virágra, úgy sorolt fel mindig új dolgokat: az angyalok, a paradicsom, a kígyó, az ördög, Noé bárkája, a hétnapos teremtés és egy sereg más. — Egészen tűzbe jöttem hitünk ügyéért, és beszéltem, beszéltem, ahogyan Isten szeretete éppen a számba adta. — Annyira örültem, hogy legalább a mai 'ünnepen elszórhattam Isten szeretetének egy mustármagvát. Virágvasárnap! Hozsanna és ünneplés — és rövid időre rá keresztre feszítés! — így van ez a földön! — Március 29. Nagyhét hétfője Az örmény szentmisén voltunk. — Azután fogtam a kis Gittit, az ikreket, Karlit, beültem egy négyüléses kocsiba, és a felső úton Abbáziából Voloscába mentünk. — Útközben megálltunk a temetőnél, és végigjártunk minden sírt. Ez sok kérdésre nyújtott alkalmat a kicsinyeknek az örökkévalóságról. Végül imádkoztunk minden ott nyugvó halottért. Még mécseket vettünk, majd találkoztunk Mamival, aki cipőt és ruhát vett a gyerekeknek. — Azután következett még egy csónakét, erősen hullámzó tengeren, úgyannyira, hogy a hölgy, aki a csónakot vezette, tengeri beteg lett. Gitta nem volt velünk, mert ő rögtön tengeri betegséget kap. — Kariinak rendbe kellett hoznom egy fogát, mert sírt. Délután autóval átvittük Laschovskyt Lovranába, hisz annyira szüksége van egy kis szórakozásra, és csaknem vak. Búcsúlátogatásként fölkerestük Széchényi Rezsőéket, ott maradtunk uzsonnára. Hazajövet még egy látogatást tettünk Thurnéknál, a férfi megmutatta nekem a szemüvegét, és megígérte, hogy eljön Körmendre, jövőre pedig, ha Isten is úgy akarja, velünk lakik ugyanabban a hotelban? — Ancserlem most megint jobban van, és mindennap megkérdez, jól imádkoztam-e a kis gyomráért. Meg is teszem olyan jól, ahogy csak tudom. — Este Mameri, Ancsi és Blanki, mint mindig, varrtak a hálószobában, a kicsik pedig labdáztak a falon. — Március 30. Nagyhét keddje Reggeli után Mami közkívánságra elment lefényképeztetni magát, hogy legyen róla egy jó képünk. — Azután csónakáztunk a kicsikkel. Gyönyörű nap volt, egész forró és nagyon lankasztó, igen bágyadtnak és fáradtnak éreztem magam, mint ahogy a pirókunk' énekelte ' Blanka lányának egyik madara. Mikor kimúlt, nagy ünnepélyességgel temették el. 105