Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)
A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltárának története
a káptalan ügyésze teljesítette. Nem meglepő módon a közjegyzői törvényt követően a hiteleshelyi ügyforgalom rendkívül csekéllyé, évi 2-3 darabra csökkent. Emellett kutatók is csak ritkán keresték fel, igaz ebből a szempontból a levéltár elhelyezése nem volt éppen ideális, mivel a kutatás csak úgy volt lehetséges, ha a kért iratanyagot egy másik helyiségbe átvitték.5 Az Országos Levéltárral való szorosabb kapcsolat és a hiteleshelyi levéltár használhatóbbá tétele a későbbiekben is napirenden maradt. Előbbi esetében a káptalan az indexek lemásolását javasolta, valamint felvetette egy szakértő leküldését a levéltár megvizsgálására és az esetleges teendők megvitatására (természetesen állami költségen).6 A magyarországi hiteleshelyi levéltárak kérdése azonban végül rendeleti úton, egységesen lett rendezve, mely közvetve érintette a káptalanok magánlevéltárait is. Még 1891-ben a Belügyminisztérium (BM) készített egy szabályzattervezetet egy központi felügyelet szervezésére, melyet megküldött a káptalanoknak is véleményezésre. A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan jóllehet az elképzelést alapvetően nem kifogásolta, azt viszont igen, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) helyett a BM hatáskörébe került volna a felügyelet (igaz, az Országos Levéltáron keresztül). Ezt az országban több helyen is kritizálták, így a VKM végül saját hatáskörében szervezte meg a felügyeletet, melynek tervezetét jóllehet már 1901-ben megküldte a káptalanoknak, a végleges szabályzat csak 1906-ban lett kiadva. A felügyeletnek alapvetően három célja volt: a megfelelő elhelyezésnek, az iratanyag rendezettségének, valamint kutathatóságának ellenőrzése. Ennek érdekében a VKM egy főfelügyelőt és egy felügyelőt nevezett ki három évre. Végül minden káp-5 SzEL II. 1. d. 41/1888.; SzEL II. 1. e. 41/1888. 6 SzEL II. l.e. 23/1897 és 24/1897 17
