Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
PÁPOC Pápoc Vas megye északkeleti határánál fekvő község. A középkorban jelentős, vásáros hely és oppidum volt. 1359-es Ágoston-rendi szerzetesek települtek ide, akik kolostort és templomot építettek. 1356-ban alakult meg a Krisztus szent Testéről és a Legszentebb Megváltóról elnevezett káptalan. Az ő számukra is épült templom. A plébániatemplomot Szent Lőrinc tiszteletére szentelték. A plébános joghatósága alá tartozott a Szent Miklós templom és a szerzeteseknek átadott Szent Mihály kápolna is. A települést a török harcok idején többször földúlták, templomai rombadőltek, ma már helyük sem azonosítható. Csupán az 1 738-ban romjaiból felépített plébániatemplom és a Szent Mihály kápolna áll, amelynek Havas Boldogasszony lett az újabb titulusa. A kápolna a Rába utcában nem áll szabadon, hanem egy újabb kori iskolaépületnek hitt, az utcával párhuzamosan elnyúló épület végéhez csatlakozik. Már korábban is ismert volt néhány középkori vonatkozása, ami alapján a prépostsági lak maradványának tartották. Az 1975-76-ban végzett ásatások és falkutatás során napvilágra került középkori részletek nyomán azt állapították meg, hogy az épület az 1365 körül Celsey Margit adományából épített Ágoston-rendi kolostorral azonos. Magát a kápolnát Koppány Tibor tervei szerint 1965-68-ban állították helyre, a csatlakozó részt pedig a feltárást követően 1975-78-ban alakították át közművelődési célokra. Ezt Muszik Lászlóné tervezte. A művészettörténeti és műemléki kutatás magát az épületet már megfelelően feltárta, de a kápolna rendeltetésére még egyértelmű választ nem tudott adni. A régebbi feltevés szerint alsó szintje eredetileg plébániatemplomként szolgált, s a gazdagabb kiképzésű emeleti rész a prépost magántemploma volt. A kolostor valószínűsége esetén szerzetesi templom, ahová a csatlakozó épületből közvetlenül lehetett bejutni. Bedy Vince, a prépostság monografusa szerint a kápolna a jákihoz hasonlóan egy nagyobb méretű templom mellett állott, aminek lehetőségét ásatások még nem bizonyították. A kápolna a négykaréjos román kori templomok ritka magyar példája. Alaprajzának magját négyzetes tér alkotja, amihez minden irányban félkör alaprajzú bővület csatlakozik. Stíluskritikai alapon valószínű, hogy a XIII. század első negyedében épült, s előképül 86
