Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

kísér. A két szélső bejárattal ellátott homlokzatszakaszok hangsúlytalanok, s erőtlenségüket az oromzat hiánya csak fokozza. A tetők végződései a beforduló két oldalhomlokzatot díszítik. Négy hangsúlyos támpiIlért követően a kereszthajó, majd a főhajó kiugró tömege rajzolódik ki. A két utóbbi találkozásánál átlós irányba fordítva önálló épületre emlékeztetőén az északi oldalon a lourdesi kápolna, a délin pedig a sekrestye áll. A támpillérek közeibe, azokat összekötőén épült be a gyóntató folyosó.

A sajátos neogót felfogás a templom alaprajzáról is leolvasható. A három részre osztott hajó boltozatrendszere szinte egybeolvad a kereszthajóéval. A kis mélységű apszis mellett az oldalhajók nem folytatódnak, s végfalaikon oltár helyett az említett kápolnák bejáratait találjuk.

A templom legnagyobb értéke a választott stílusirányzat, amelynek alkotásait az eltelt évszázad alatt a külsőben és belsőben is sikerült megőrizni. A tér hangulatát a színes üvegablakok fényhatása fogja egységbe. A korra jellemző erős díszítő festés Kott Ottó, az oltárok Klőpffer János bécsi mesterek munkája. A szószéket a tiroli Riefesser-, az orgonát a Rieger-cég szállította. Mellettük a kőszegi mesterek kisebb feladatokat kaptak.

58