Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

A Szombathelyi Egyházmegye

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE

Szombathely a Győri Püspökség egykori mezővárosa, amely 1407. évtől (ugyan) kiváltságos szabadságlevéllel rendelkezett, de akkor indult el igazán a fejlődés útján, amikor a Vasvári Káptalan áttelepült a város vártemplomába. 1578-tól számíthatjuk, hogy Vasvár helyett Szombathely lett Vas megye (közigazgatási) központja.

A török uralom után, amikor (a felszabadító harcokban) az ország nagy része szabaddá vált, az egyház szervezeti, lelki arculata is megújult, és felmerült az igény új püspökségek létrehozására. III. Károly már 1740-ben akart alapítani püspökséget Szombathelyen. A terv azonban a király váratlan halála, majd az örökösödési háborúk miatt nem valósult meg. A nagy kiterjedésű egyházmegyék kormányzása egyre több gondot okozott, így megosztásuk elkerülhetetlenné vált. Mária Terézia mint apostoli királynő, szívügyének tekintette az egész ország egyházi szervezetének kiépítését.

Tervében szerepelt a Szombathelyi Püspökség felállítása is. Az egyházmegye alapítására 1777. február 17-én került sor. A királynő főkegyúri rendelkezését VI. Pius pápa 1777. június 16-án kelt bullája erősítette meg. A pápa kinevezte Szily János felszentelt püspököt Szombathely első megyéspüspökévé, aki székhelyét augusztus 20-án foglalta el. Ugyancsak a pápai bulla rendelkezett az egyházmegye területének kijelöléséről is.

4