Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
Már a bombázás utáni újjáépítéskor felmerült az a kívánság, hogy a templom belsejének régi pompáját vissza kellene állítani. Az elméleti és gyakorlati problémák hosszas mérlegelése után az oldalfalak műmárványozása és az építészeti tagozatok (oszlopfők, konzolok stb.) helyreállítása a főpárkánnyal bezárólag a szentély felől 1989-ben megkezdődött. Ennek kapcsán készült el a szentély átrendezése is az új liturgikus igényekhez illeszkedve. A helyreállítás terveit Heckenast János, a berendezéseket Rónai Károly építészek készítették. Az elpusztult freskók pótlására eddig nem született döntés. A latin kereszt alaprajzú, két homlokzati tornyos templom külseje a pusztítások ellenére ma eredeti szépségében szemlélhető. Homlokzatait erős párkány osztja ketté, ami a bejárati részen toszkán oszlopokra, egyéb helyen azonos lizénákra támaszkodik. A hasonló kiülésű főpárkányt ion oszlopok és lizénák tartják, de az oldalhomlokzatokon a lizénák fejezetei egyszerűbbek. A középrizalitot háromszögű oromzat zárja. A tornyok e fölé emelkednek egyszerű gúlasisakos lefedésükkel. A főhomlokzat szobordíszeit Prokop Fülöp Jakab készítette. Aki a háború előtti időben lépett be a székesegyházba, azt nemcsak az egyszerűen áttekinthető, de nagyvonalú tér, hanem annak művészi díszítése is bámulatba ejtette. A mennyezet- és falfestmények, oltárok egységes ikonográfiáját maga Szily János határozta meg. A főoltár és három mellékoltár képe még Anton Maulbertsch műve, két további mellékoltár pedig Dorfmeister Istváné. A szentély kupoláját és a kereszthajót Maulbertsch tanítványa, Winterhalder József festette, a hosszház dongaboltozatát pedig a már klasszicista felfogású Anton Spreng. A szobrászok közül Rumpelmayer Márton pozsonyi mester emelkedik ki, akinek a ma is meglévő fő- és mellékoltárokat és a gyönyörű szószéket köszönhetjük. Az építészeti tagozatok, díszek, oszlopfők a szintén pozsonyi Wielandt lózsef ryiűvei. A ma elénk táruló összkép a megindult munkák miatt még nem tükrözi a kívánt egységet, és a freskókat művészi hatásuk mellett vallási mondanivalójukért is hiányoljuk. Az oltárok viszont lényegében készen vannak, és képeik többsége eredeti helyére került vissza. A főoltár mögötti kép a Vizitációt ábrázolja. Az eredeti nyomán, de eltérő színvilággal Takács István festette 1951-ben. Az északi kereszthajó oltárán Maulbertsch restaurált Szent Márton, a délién Szent Kvirint ábrázoló oltárképe látható. Az oszloprendek közötti oltárkápolnákban a hosszhajó északi felén Takács István újabb Jézus Szíve, Dorfmeister 14
