Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

IVÁNCI FESZÜLET

Az ember-elsősorban a földműves-munkáját a kozmikus rend részének is tekinti, s ahhoz Isten áldását, a szentek segítségét kéri. Ennek jeleként népesültek be már évszázadokkal ezelőtt a városok, hidak, az utak mente, s a tágabb határ is keresztekkel, szobrokkal. Sok ilyet hálából emeltek, egyeseket pedig azok emlékére, akiket utazás vagy munka közben váratlan szerencsétlenség, esetleg halálos kimenetelű támadás ért. Gyakran keresztek jelölik az elpusztult templomok, kolostorok helyét, s velük védik néha a falvak határvonalát is.

Az egyházmegye területének Szombathelytől délre eső részén általában a fakeresztek a jellemzők, amelyek helyén már talán évszázadok óta hasonló állt. Ha elkorhadtak, gondozójuk egyszerűen újjal cserélte ki őket. Ilyenkor gyakran a díszítést és Krisztus alakját is újjal pótolták. Ezért nehéz a ma meglévőkből a korábbiak formai kialakítására következtetni. A sok, jórészt csak a helyiek által ismert, feszület mellett néhány szépségével és szerencsés elhelyezésével általánosan ismertté vált. Ezeket csak viszonylag ritkán díszíti faragás. Fő ékességük az 1800-as évek elejétől általánosan elterjedt bádog lefedés gazdag díszítése, Nap, Hold és egyéb jelképek, a szintén bádoglemezből kivágott Krisztus-alak, s mindezek sokszor nagyon tarka, népi mestertől származó, kifestése.

Az ivánci feszület egyik Vas megyei képviselője ennek a típusnak. A jó arányú fakeresztet enyhe ívlésű bádog fedés védi az időjárástól. A fedést kétoldalt és fent középen növényi füzért utánzó bádogcsíkok kísérik. Az oromrészen bádogból kivágott monstrancia díszük, két adoráló angyallal. A Krisztus-alak szintén bádoglemezből készült, felette külön lemezből az „INRI" felirat. A kereszt szárán legalul Szűz Mária fél alakja látható, hasonlóan bádoglemezből kivágva, felette félköríves bádog fedés. A díszítés az utolsó felújítás során jelentősen leegyszerűsödött. A népi jelleget leginkább az egymástól élesen eltérő színű festés, s ezáltal az egyes elemek hangsúlyozott önállósága képviseli. A megfeszített Krisztus megfestése a népművészet hatását tükrözi, és tanult mesterre vall. (Lásd hátsó borító)

139