Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

SZÉCSISZIGET

Ki gondolná, hogy ennek a falusi viszonylatban szokatlanul pazar templomnak az építését hosszú huzavona előzte meg a zágrábi érsekség és a kegyúr között. Az érseki levéltár anyagában több olyan vizitációs jegyzőkönyv van, amely szorgalmazza a templomépítést. 1750-ben az egyházi hatóság a kegyurat és népét interdiktummal fenyegeti, ha az elszomorító állapotban lévő régi templom helyett nem építenek újat. A fenyegetés megtette hatását, mert Szapáry József benn a várban új nagy templom építtetésébe kezd.

A kialakult helyzetet némiképpen megvilágítja az a tény, hogy az elszegényedett várbeliek és falusiak képtelenek voltak anyagi áldozatot vállalni, azonkívül megosztottak voltak, hiszen a vár lakói a katolikus vallást, a falu népe pedig hol evangélikus, hol meg a református hitet követték. A plébániának csak rövid időre volt egy-egy plébánosa, többnyire a hívek lelki gondozását a környék papjai (Páka, Tormafölde, Szentmiklós) látták el. Az 1691. évi Kánoni Vizitáció a plébánosról azt írja, hogy a hívek szeretik, de nem segítik. Ez a néhány dolog magyarázza, miért kel lett fenyegetéssel kicsikarni az építkezést.

1760-ra már befejeződött a templom építése, és elkezdődhetett belső díszítése, mely gróf Szapáry Péter igényességét tükrözi. Három év múltán teljes díszében, gazdagon felszerelve, kitűnő grazi orgonával várja a híveket. A Szapáry család alaposan kitett magáért, hiszen kincset érő ornátusokat, kelyheket, cibóriumokat adományozott a templomnak. Sajnos, ezeknek nagy része napjainkra eltűnt.

A templomot csodálva először a főoltárt vegyük szemügyre. A szobrok alkotója kiváló művész volt. A kálváriajelenet megrendüléssel, döbbenettel tölti el a szemlélőt. Krisztus holtan függ keresztjén, tövében a Fájdalmak Anyja siratja szent Fiát. Ott áll János is, a szeretett tanítvány, akinek szemeiből nemcsak a mesterét veszített apostol szomorúsága árad, hanem a részvété is Mária iránt. Szinte még ott cseng fülében: „íme a te anyád." A keresztet átölelve egy különös szépségű nőalakot is láthatunk. Róla mondta a Megfeszített: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett." Ez a határtalan szeretet győzte le Mária Magdolnában a félelmet, ez a szeretet vitte őt oda, ezzel a szeretettel szorítja most magához a szégyen fáját.

125