Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
i ZALAEGERSZEG: KÁLVÁRIA A ma a Göcseji út és a Mátyás király utca sarkán található egerszegi kálvária-együttes a város igazi ékessége. A XVIII. század végén még a településtől délre, azon kívül feküdt. Az 1903. évi várostérkép szerint előterében még nagy marhavásártér, tőle északra csak a katolikus temető volt. Ma a város teljesen körülnőtte. Története alig ismert. Nem lehetetlen, hogy már a XVII. században volt valamilyen előzménye, hiszen a város élénk kapcsolatot tartott fenn Grázcal, a katolikus megújulás bölcsőjével. Szily János püspök 1778. évi egy ház látogatási jegyzőkönyve szerinttemplomát Acsády Ádám veszprémi püspök engedélyével 1726 körül építették a Szent Kereszt felmagasztalásának tiszteletére. Az 1748. évi egyházlátogatáskor azt írták róla, hogy Kálmáncsay Ferenc áldotta meg, aki 1 713 és 1 737 között volt a város esperes-plébánosa. Mások 1756-ra teszik építését. Mivel a későbbi adatok szerint Szent Ilona szentélye, lehetséges, hogy átépítették, vagy oltárát (oltárképét) cserélték fel. Harangját 1755-ben öntötte a grazi Martin Félti. A szabók és szú'rszabók céhe tartotta fenn. Remeteség is tartozott hozzá, eddig ismert első lakójáról 1750 körül hallunk. Házának helyét nem ismerjük. Lehet, hogy II. József uralkodása idején bontották le és újították meg a kápolna körüli temetőt. A ma meglévő a XIX. század első évtizedeiben készült, a legrégibb sírok ezt valószínűvé teszik. A kálváriához egy korábban az országban általánosan ismert népszokás, a húsvéti határjárás kötődött. Ennek eredeti célja már a középkorban is a falu határjeleinek ellenőrzése, helyreállítása, a kutak kitisztítása. Más népek is ismerik, de például a németeknél később, áldozócsütörtökön gyakori. Fegyveres jellege azzal függ össze, hogy a szomszéd község által elbirtokolt, vagy vitás részeket akár összetűzések árán is visszaszerezzék. Az egerszegi hagyomány ezt a harcos jelleget a törökökre fogja, akik a hódoltság ideje alatt a húsvéti feltámadásra készülő híveket meg akarták támadni. A szokás az 1850-es években még élt, de már vallási jellege került előtérbe. A nagyszombat éjjelén a plébániatemplomban összegyűlt fiatal férfiak megkerülték a város déli határát, reggelre a Kálvária kápolnában gyülekeztek, misét hallgattak, s körmenetben mentek vissza a plébániatemplomhoz. 116
