Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 egyesít olyan vezérek alatt, akikről nem tudni, hová vezetik a mögéjük sorako­­zók seregét. Talán óhajtják is, hogy Kőszeg német uralom alá kerüljön, vagy akár egész Magyarország. Én hazaszeretetei és hűséget, és egyetértést és befelé fordulást hirdetek, nem politizálok, de elvárnám, hogy híveim ilyen fontos do­logban, amely a hitet is érinti, kikérjék lelkipásztori tanácsomat. Bécsből most jött haza egy iparos, teljesen kiábrándulva abból a rendszerből, amelyre koráb­ban rajongva gondolt. Ott az a hír járja, hogy tehetetlen öregek nyomtalanul el­tűnnek, elmebajosoktól eutanáziával szabadítják meg az államot. Ő szép öreg­kort kíván magának, nem azt a sorsot, hogy eltegyék láb alól, ha egyszer meg­öregszik. Egy pálos atya fejtegette, hogy a Jelenések könyvében, [annak] 13- fejezetében a 666-os számú vadállat neve: Hitler. Ez pontosan kijön, ha a la­tin ábécé kezdő betűit számjegyek gyanánt is vesszük — az a-t 100-nak, a b-t 101-nek, és így tovább. Úgy tudom, az időben Napóleonra olvasták rá a vadál­lat nevét. Sok babonás jóslás járja a világot, s vall a kedélyek izgatottságára. A mai újság szerint Galacban12' fehér kereszt jelét látták a Holdban. Polgármesterünk Szászrégenből jött meg. A kormány küldte ki, hogy biztos sí­nekre segítse az űj előírásokhoz nem értő tisztviselőket. Ügy látta, hogy Erdély­ben magyarok és szászok egyaránt örülnek, hogy felszabadultak a román kor­mány korrupciója alól, a sikkasztó és önkényeskedő tisztviselők zsarolásától. A szász családokban ott függ a magyar zászló és a horogkereszt. Sajnos a hazai pártokra szakadás eljutott oda is, ki kormánypárti, ki nyilas, ki Imrédyért lelke­sedik. A vasárnapi mise ott — [a] beékelt közös bűnvallomással, szentbeszéd­del s az azt követő sok oktatással együtt — eltart két óra hosszat. A hívek nagy megilletődéssel vették tudomásul a hírt, hogy Huszár Mihály sárvári apátplébános meghalt. Emlékeznek rá még sokan: nyolc évig volt itt káplán, nagyszerű szónok volt, tudott az intelligencia és a szegény nép nyel­vén egyaránt. Sokat élt társaságban, adomázott, sziporkázott, szóval tartotta a társaságot, táncolt is, ha kedve szottyant, ezen akkor nem ütköztek meg. Lelkivilágának gyökerei mélyen nyúltak le a népéletbe, a magyar történe­lembe és jogba. Igazi magyar pap volt, vezérszerepet játszott az élet min­den vonalán, ügyesen, bátran. A jó Isten elhalmozta adományaival. A poli­tikai életbe beleszólt, mint korának papjai általában. Nagy volt a rábeszélő ké­pessége. Nem Gömbös pártjában lépett föl országgyűlési képviselőnek, mégis azt mondta a miniszterelnök, mikor a mandátuma lejárt: ezt a papot hagyjuk meg, mert érték. Akik már nem ismerhették őt mint káplánjukat, megismer­hették mint kortest. Mert képviselőválasztások idején eljött, szónokolt, láto- 127 127 Galac: Románia, Galati. 99

Next

/
Thumbnails
Contents