Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Január 1. Régi szokás szerint igen sokan jöttek boldog új évet kívánni. A fú­vós zenekar már tegnap játszotta el nótáit az ablakom alatt, amiért is kijárt neki a szokásos 10 pengő. Itt volt természetesen az öreg Kőszegi kapitány, so­kat mesélt Kőszeg múltjáról, többek közt elmondta azt is, hogy a kőszegiek — ellenkező hiedelmekkel és ráfogásokkal szemben — mindent elkövettek [a] maga idejében, hogy a vasutat megkaphassák. /Az egerszegi levéltáros vala­ha közölte velem, hogy Deák Ferenc a megyegyűlésen a vasút ellen szólalt fel, mert ha a város vasutat kapna, elesnének keresetüktől a fuvarosok. Fára levél­táros maga is csodálkozott ezen, mikor [az] iratokból meggyőződött az eset­ről. A kőszegiek tehát bölcsebbek voltak a haza bölcsénél./ Január 2. Az is régi szokás, hogy a kőszegi plébánia elmegy a megyéspüs­pökhöz boldog új évet kívánni. Én is fölmentem két káplánommal. Ott ma­radtunk ebéden is. Délelőtt még erre-arra mentünk gratulálni. Németh Fe­renc káplánom Budapestre utazott, meg akarja sürgetni francia útlevelét. Kép­zett fiú, franciául is jól tud. Január 3. Útjainkon korcsolyázni lehetne, rájuk fagyott az olvadozó hó, mint­ha cukorral lennének fedve. A havas eső mindegyre hullt, s leérve azonnal megfagyott. Részben emiatt nem sikerült úgy az elsőpéntek, mint máskor. A gyermekeknek mintegy 80%-a elmaradt. A temetőben délelőtt 10-kor temet­tünk egy igen jámbor nagymamát, Halpernét. A hivatalban igen nagyra nőtt a forgalom. Strausz iparművész, aki a Kálváriát kifestette, most elküldte kis vázlatait is a plébánia irattára számára. A káplánok részére pedig megküldte a négy prófétakép kis másait. Január 5. Somsich—Dreiszker-esküvő a Szent Imre-templomban. Orgona szól, a vőlegény díszmagyarban tündöklik, külön kérték [a] szőnyegek fölteríté­sét. Baranyából előkelő vendégek jöttek, esketésre fölkérték Kiss Lajos pécsi apátkanonokot, aki a plébánia vendége volt. A pezsgős lakodalom után az ifjú pár kiment dr. Dreiszkerék erdei vadászlakába. Rosszmájúak cifra nyo­morúságról beszélnek, amiből talán csak annyi igaz, hogy a szanatóriumnak súlyosak lehetnek az anyagi gondjai, terhei. Január 6. Jézus Szíve-templom szentségimádási napja. A városi tisztviselők megelőző napon feliratkoztak, többnyire a délelőtti órákra vállaltak félórai szentségimádást. Villányi Anaklét bencés segített ki — Németh Ferenc káp­lán távollétében — ő mondta a 6 órai misét, asszisztált a 10 órai nagymisén, ebéden is nálunk volt. A gyónók és hívek látogatásával meg lehettünk eléged­ve. A záró ájtatosság német nyelven ment. A délutáni vesperás után ősi, szép — ménünagy [sic!] muzsikusoktól kárhoztatott — szokás szerint a „vízkeresz-96

Next

/
Thumbnails
Contents