Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Visszaemlékezések

Jenkei Ede:

Dr. Székely László apátplébánoshoz kötődő emlékeim

Dr. Székely Lászlót Kőszegre kerülése után mint fiatal, líceumi tanítóképzős prepa ismertem meg, a vasárnapi diákmiséken mondott szentbeszédei alkalmából. A korábban hallgatott prédikációk tartalmától sok esetben eltérő, más hangvételű, stílusú és nem utolsó sorban magasabb szintű gondolatai erősen lekötötték figyelmünket, majd egymásközti beszélgetéseken, vitáinkon is értékeltük a hallottakat.

Közvetlenebb kapcsolatra, a vesztes II. világháború után, 1946-ban kerültünk egymással, amikor mint keszthelyi gazdasági akadémista, a szabadságomat töltöttem idehaza, Kőszegen. Ez idő tájt hazánkban egyre erőszakosabban tört uralomra - a megszálló szovjet hadsereg által maximálisan támogatott — Rákosi és társai által vezetett kommunizmus. Követőik az MKP (Magyar Kommunista Párt) kőszegi szervezetével egyetértésben városunkban is erőteljesen igyekeztek eszméikkel tért hódítatni. Ennek ellensúlyozására dr. Székely László szükségét látta és érezte, hogy hívei körében erősítse a keresztény-magyar öntudatot. Ezért vasárnaponként a kora délutáni órákban a mai Kelcz-Adelífy utcában, a plébánia tulajdonában levő házukba hívott öszsze esetenként 8-10 főt. A csoportok összetétele vegyes volt: iparos, kereskedő, földmíves, tisztviselő és főiskolások is. A beszélgetések leginkább az ak- * tuális, politikai, társadalmi, gazdasági eseményekről, valamint a keresztény gondolkodásról, a magyar öntudatról, magatartásról szóltak.

Kőszeg kis város volt ahhoz, hogy ez gyorsan ki ne derüljön, így az MKP kőszegi vezetősége a hatóságokkal azokat betiltatta. Sajnos voltak közülünk többen is, akiket letartóztattak, hosszabb időre „eltüntettek”! Igen, nagy valószínűséggel ezek az összejövetelek, események is jelentősen közrejátszottak abban, hogy a későbbiekben dr. Székely László apátplébános nem maradhatott Kőszegen.

654