Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Visszaemlékezések

Simon Endréné Pável Judit:

A Táltoslovak hátán című mesekönyvtől a vasmiséig

A múlt század húszas éveinek végén a Dunántúli Tanítók Lapja könyvtára sorozatának jelent meg, szombathelyi kiadásban Székely László mesekönyve, a Táltoslovak hátán. Laci bátyám akkor járt első elemibe, tanult olvasni. Ennek a mesekönyvnek egy később agyonolvasott példányát szeretettel őrzöm máig is, mert Laci bácsi így dedikálta nekünk 1929- november 16-án: „Lackónak és Juckónak sok szeretettel”.

Mivel érdemeltük ki mi, aprócska gyermekek ezt a közvetlen hangú ajánlást? Édesapánknak köszönhettük, aki már egyetemista kora óta ismerte a nála nyolc évvel fiatalabb gimnazista Székely Lászlót szálláshelye és magántanítványa /Kromberg-Kenyeri Lajos/ révén. Közel két évtizeddel később, amikor 1920-ban apámat a szombathelyi leánygimnáziumba helyezték, hamar egymásra talált régi premontreis diáktársaival, dr. Géfin Gyulával és dr. Halmágyi Gézával. Barátságuk alapja a közös ifjúság, latinos műveltség, élő hit, a költészet és kultúra lelkes szolgálata volt. Rövidesen kibővült baráti körük tanár kollegákkal, valamint dr. Székely Lászlóval és dr. Szendy Lászlóval, és így részt vettek, sőt alakították is a város kulturális egyesületeinek életét. Vidám, családias összejöveteleiket gyakran tartották szüleim házában, amelyeknek — kellő távolságból, de mégis — boldog tanúi voltunk testvéremmel. Minket is észrevették, tréfáltak, beszélgettek velünk. Naplót írtak „Szent Társaság” címen 1923- január 1-től kezdve, sajnos csak alig egy évtizedig.

Laci bácsi sorban megjelenő versesköteteit mindig dedikálta Apámnak. Most én, az emlékező, úgy érzem, mintha nekem szólnának az 1932-ben kiadott A parton ülők panasza c. kötetének sorai:

„Te kedves, késő valaki,

Kinek dalolok, vallók holtan,

Szeress engem, teérted voltam.”

A Faludi Irodalmi Társaságban elnöklő Laci bácsi be tudta mutatni a városnak a nálunk otthonra lelt Weöres Sándort. Laci bácsi olyan szerető, megértő nevelője lett az evangélikus Sándornak, hogy ő apámhoz írt leveleiben is hálával emlékezik meg erről. Kőszegi plébániáján szüleimmel, majd nehéz helyzetében, Győrváron már férjemmel látogattuk Laci bácsit. Gasztonyba elvittük hozzá Gazdag Erzsit emlékezésre, vidám beszélgetésre - és osztoztunk örömében kései irodalmi sikerein. Székesfehérvári otthonában is meglátogattuk, sőt vasmiséjén is részt vettünk, le is fényképeztük, mert nekünk

652