Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1943 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Valóban. Püspökünkkel közölték, hogy én nem maradhatok Kőszegen. Ok: közeli rokonságomban van egy nagy nyilas. Másik: egy hazatérő kémet útiköltséggel segítettem. Ami az elsőt illeti: bátyám országgyűlési képviselő lett 1945 után a Barankovics-pártban546. A nyilasokkal semmi dolga nem volt, csupán annyi, hogy lemondott hadbírói tisztségéről, mikor Szálasiék szellemében kellett volna ítéleteket hozni. A másik: igaz, csak az illető egy szóval sem mondta nekem, hogy ő kémkedni jött. Ha nem vagyok naiv, átláthattam volna meséin. A valódi ok azonban más: útban voltam nekik. A plébániáról nem mondtam le, ezt nem is kívánták tőlem, továbbra is jog szerinti plébános maradtam, azonban eltávoztam, helyet cseréltem a győrvári plébánossal, Móricz Lajossal. A hívektől nem vettem érzékeny búcsút. Azt találtam mondani, hogy: „Egy kevéssé és nem láttok engem, és ismét egy kevéssé és megláttok engem.”547. Jóindulatukba ajánlottam utódomat: fogadják szeretettel és nagyrabecsüléssel, mert igen jólelkű ember. Utólag visszagondolva: nem voltam népszerű és közkedvelt plébános. Emberkezelésem nem volt művészi. Igen sok balfogásom volt. Jól prédikáltam a rossz akusztikájú templomban is, jól betöltötte hangom a teret, elég agilis lehettem. 1956-ban, a forradalom forró napjaiban benyargalt hozzám két hívem, hogy foglaljam vissza a kőszegi plébániát. Óvatos voltam, nem bíztam a végleges sikerben. Dr. Gyöngyös polgármester írt visszahelyezésem érdekében a püspöknek: ő is óvatos volt. Lajos bácsi egyszerűségén sokat nevettek a kőszegi hívek, de szívjóságát, amely kisugárzott mindenkire, muszáj volt megérezni. 1972. január 25-én én mondtam elbúcsúztató szentbeszédet temetési mise közben. Móricz Lajos életének 89. évében halt meg, sok-sok betegeskedés dacára ily magas kort ért meg. Kőszegi működése első éveiben régi gyomorbajának egy súlyos műtét vetett véget. Három évre rá epeműtéten esett át. Végül prosztatával operálták, sikerült, kibírta. Lábadozni kedves unokahúgához ment. Ott elesett, combnyaktörést szenvedett, s ez tett életére pontot. Temetésén nagy részvét nyilvánult meg, a Jézus Szíve-templomban koporsójától szinte a bejáratig két sor koszorú volt, ezeket aztán szép rendben vitték ki a menetben a temetőbe, ahol Kincs István mellett helyezték el koporsóját. 546 Demokrata Néppárt. Székely László testvére, Székely Imre Kálmán e párt országgyűlési képviselője volt 1947-től 1949-ig. 547 János 16,16. 501
