Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)

Kőszegi krónika 1938 - 1952

1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 November 11. Szent Márton-triduumot tartunk a Szent Imre-templomban, három este, három szentbeszéd. December 7. Szűz Mária-triduumot tartunk a Jézus Szíve-templomban, dr. Kappel János kanonok szentbeszédeivel, a pápa alkalmi imádságával, Domon­kos László /most ő helyettesíti a beteg Szabó János karnagyot/ leányénekka­rának közreműködésével. Vasárnapokon helyettest küldünk Gencsapátiba, a beteg plébános kisegítésére. Itthoni teendőinket 5-4 binálással látjuk el. Gergely atya536 szentéletű, buzgó, agilis. Bevezette a vasárnap délutáni mi­séket, amelyeket a hívek igen megszerettek, és látogatnak. Az újon beveze­tett esti imákon is vannak vagy 50-en. Advent szombatjain az ádventi ko­szorú soron levő gyertyáját gyújtják meg, kis beszéd és ájtatosság keretében. Nemcsak a fiúknak, hanem a leányoknak is van szakrális ruhájuk, melyeket templomi felvonulásokkor nagy örömmel viselnek. Vallási téren eléggé békében vagyunk, már megtanultunk alázatosan alkal­mazkodni és hallgatni A város életében zűrök vannak. Nagy az ínség élel­miszerekben, sorban állnak a boltok előtt a türelmes vagy türelmetlen ve­vők. A vendéglőket államosították, a pékműhelyeket lefoglalták, ez sem megy zökkenő nélkül. Sok a városban a katonaság. A szerzetesek holmijaiból a ki­sebb értékű dolgokat nagy melldöngetéssel, s gavallériájuk kihangsúlyozásá­val, juttatják vissza. Mintegy harmincán jelentkeztek a plébánián azzal a panasszal, hogy nem vették be őket iskolai hittanra. Sokan, különösen tisztviselők, nem mertek ilyenre vállalkozni. Rossz szemmel néznek az olyan pedagógusra, akinél sok a beiratkozás hittanra. A miselátogatás csappan. Sokan nem mernek templomban mutatkozni; rend­őrök egyáltalán nem, hozzátartozóik ódzkodva, pedagógusok bujkálva, a gyá­vábbak amúgy sem. Az ifjúságon nagyon meglátszik a változás, erkölcseikben is. Hogy a papoknak nem köszönnek úgy, mint azelőtt, az hagyján, bár az is jelez valamit. A népi kollégiumokban már nem szükséges a misehallgatás ti­­lalmazása az ifjak úgysem jönnek. Egy hatéves gyermek mutatott rá egy bolt­ban függő feszületre: „Azt a rondaságot mért nem veszik be onnan?” Talán hallotta vagy talán nem is igaz, hisz hírek könnyen keletkeznek ma. Papi működésünk a templomba szorult. Még a családlátogatásokkal is vi­gyázni kell, nehogy klerikális kapcsolatokkal vádolhassanak valakit, ami ugye csúnya bűn lenne. Azelőtt már terhes volt számunkra a megjelenés lakodal­makon, különösen, ha sok esküvő torlódott. Már egy éve nem probléma ez, 536 Juhász Olivér Gergely OSB. 488

Next

/
Thumbnails
Contents