Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1 943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 19.31 1952 mellékkápolnában. Odamenet énekelte a nép a Vexilla regist496, a Győzhetetlen én kőszálamot, a Keresztfához megyek kezdetű éneket. Ott az egyházközség vezetősége megkoszorúzta a keresztet, s utána sorra odamentek a hívek és megcsókolták, úgy távoztak a sekrestyén át. Nem volt, aki ebből a megható szertartásból kivonta volna magát. Cákról, Doroszlóról esténként kis csoport jött be, Kőszegfalváról senki. Az áldozások száma — elsőpéntekkel együtt — körülbelül 4000 volt. Sokan vettek részt a népmisszión, de sokan nem. Még többen nem. A kőszegiek talán túltápláltnak érzik magukat lelkiekben. Szunyogh páter kedves vendégnek bizonyult a fehér asztalnál is. Szellemes, kellemes társalgó, nagy tudása mellett eredetien gondolkodik, és bátor utakat tör. Tiszteletére öt bencést, két egyházközségi vezetőt hívtam meg ebédre más-más napokon. Itt nem szokás, hogy a hívek kisegítsék a vendéglátó plébánost élelmiszer-adományokkal, még inkább megütköznek, ha az ember ilyesmit szóvá tesz. Tizenketten mégis hoztak valamit. A páter nagy munkáját 1000 forinttal honoráltuk, amit ő mostani rendelet szerint köteles a rendnek átadni. Az asszonyok naponta takarítottak. December 13. Megint hívattak a rendőrségre, most már hatodszor, mert „a missziós pap olyan füzetet osztott szét, amely irredenta hangokat penget, és leteszi a kommunizmust”. Azt feleltem, hogy a füzet 1941-ben jelent meg, nem került állami indexre, s ha az országos bizottságok szűrőjén átment, nekünk se legyen ellene kifogásunk. Az idézett szöveg, ha összefüggéséből nem szakítjuk ki, nem rossz, a demokrácia ne legyen olyan hipochonderhez hasonló, aki örökkön fertőzéstől fél, s mindenütt halált hozó bacilust szimatol. December 15-én, délben szenvedett ki szegény Németh Imre prelátus, zárdaigazgató. Jó két év óta tudtuk, hogy betegsége halálos. Veséi betegek, lábai duzzadoznak a sok víztől. Többször csapolták műtétileg. Október 15-én mondta el hattyúdalát: szép, tartalmas szentbeszédet mondott a 75- évét ünneplő zárdáról, kissé elégikus kicsengéssel, szokott, régi öblös hangján. Mivel már csapolni nem merte kezelő orvosa, dr. Vukán Ferenc, az utóbbi napokban magától dőlt belőle a víz és a sűrű vér, úgy, hogy gyakran kellett cserélni ágyneműjét. Mily jól jött, hogy utolsó éveiben benn lakott a zárdában, a nővérek nagy önfeláldozással álltak mellé. Haláltusája éjfélkor kezdődött nehéz légkapkodásokkal és hörgésekkel. Bensejében már megindult a bomlás, azért lehelete hullaszagot árasztott. Déli 12 órakor felnyitotta szemét, körülnézett, úgy tűnt föl, öntudattal, és kimúlt. A nővérek körültérdelték ágyát. 496 Vexilla regis (latín): Királyi zászló. A Királyi zászló jár elől kezdetű Szent Kereszt-himnusz latin szövegének részlete. 441
